Kezdőlap » Élménybeszámoló » Vissza Agadirba

Vissza Agadirba

Főleg autózni fogunk ma, mert vissza kell menni Agadirba, ahonnan holnap repülünk haza. Útba ejtjük Essaouria-t, magyarosan Szavírát. Vagyis inkább teszünk egy jó nagy kitérőt: Marrakestől nyugatra egyenesen az óceánig, majd onnan le Agadirig.

Szavíráig viszonylag eseménytelenül telt az út, a táj sem volt különösebben szép, de legalább lehetett haladni. Az egyetlen esemény, ami viszont felettébb vicces volt, hogy pont ott, ahol meg akartunk állni pisilni az út mentén, észre vettem, hogy a fán csüngenek a kecskék. Kb. 1 perccel korábban gondoltam rá, hogy Judit mesélte, hogy felmásznak a kecskék a fára és még eddig nem láttunk ilyet. Hát nagyon mókás látvány! Kb. 3 helyen egymás után láttunk pásztorokat, akik ily módon legeltették a kecskéjüket.

Majdnem 3 óra alatt értünk Szavírába. Jól esett kiszállni az autóból és sétálni egyet az óceánparton. Széles, homokos partja van a városnak, csak úgy, mint Agadirnak. Ittunk egy kávét és menta teát egy szimpatikus étteremben, majd visszaszálltunk a kocsiba. Sütött a nap, de a szél miatt kevesebbnek érződött a hőmérséklet.

Szavíra után már kezdett érdekesebbé válni a táj, dimbes-dombos vidéken kanyarogtunk. Az út jó minőségű, mégis lassan pereg a kilométeróra számlálója. 17o km és 2,5 óra vár még ránk.

Nem lehet egyszerű itt az élet, főleg vidéken. Olyan házakat láttunk, amire legjobb esetben is a putri szó illik. A nagyobb települések fejlettsége is jóval elmarad az európaitól. Csak a nagy városokban láttunk európai szintű üzletet, szép épületeket.

Kb. 1 órányira a szállásunktól már az óceánt is folyamatosan látni az útról, kezdem elfelejteni, hogy egy ideje éhes vagyok.

Végül megérkezünk Aourirba, a szálláshelyünkre, ami egy kicsivel Agadir felett van. Megismerjük az egyik utcát, amerre kanyarodtunk Paradise valley felé. Hihetetlen mennyiségű ember van az utcákon. Mindenkinek van valami dolga.

A GPS vállalhatatlan utcán akar felvinni a hegyre, de most már nem dőlünk be, keresünk egy másik alternatívát. Jól tettük, így már könnyen megtaláljuk a szállást. Ez a legegyszerűbb a többihez képest, de aranyos. Egy éjszakára tökéletesen megfelel. A panoráma viszont itt a legjobb, egyenesen az óceánra néz a szobánk ablaka. Ez egy családi ház, ahol az emeleten külső lépcsőn elérhető szobákat alakítottak ki. Nem lesz rá szükségünk, de van egy kis teraszunk is. A házigazda nem beszél angolul, ami még érdekesebb, franciául sem. Na nem mintha nagy segítség lenne, mert mi sem. Kézzel-lábbal, meg a google fordítóval megbeszélünk minden fontosat.

Le se pakolunk, csak átvesszük a kulcsot és már megyünk is vacsorázni. Nem keresgélünk sokat, egy “kispiszkos”-ban kötünk ki. A vacsora finom és laktató, nem lehet rá panasz.

Bejegyzés felcimkézése: ,

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .