Kezdőlap » Élménybeszámoló » Marrakes 2.

Marrakes 2.

Istenien aludtunk a kényelmes ágyban. A reggelit a hangulatos udvarban szolgálták fel. Nagyjából ugyanazok az ételek kerültek terítékre, mint a Villa du Souss-ban: kétféle marokkói kenyér, lekvár, kocka sajt (ami ugye háromszög), tojás, kávé, narancslé. Elsőre nem tűnik soknak, de mire mindent megeszik az ember, nem marad éhes.

Reggeli és egy kis ejtőzés után a Madarsa (Medressa) Ben Youssef iszlám kollégiumot céloztuk meg első állomásként. 1o óra körül indultunk el és meglepődve tapasztaltuk, hogy még csak 23 fok van. Egyébként sem lesz ma annyira meleg, max. 33 fok várható. Érdekes, hogy itt este 6 óra körül a legmagasabb a hőmérséklet.

15 perc alatt értünk el a 16. században épített iskolához. Ez is a Medinán belül van, kis sikátorból nyílik az épület, figyelni kell, hogy ne haladjunk el mellette. Történelmileg a medreszák a tanulás, az istentisztelet és a közösségi élet központjaként szolgáltak. Az épület elrendezése a főudvar köré összpontosul, amelyet keleti és nyugati karzatok, valamint a felső és alsó szinten diákotthonok vesznek körül.

Meglepően kicsik, 3-4 nm-esek a diákcellák és az ajtók magassága sem a mai ember méreteihez igazodnak.

Díszítése megegyezik a Bahia palotáéval, csak még gazdagabb. Megjelenik a mozaikcsempével borított falfelület, csipkés boltívek, fából faragott mennyezet.

Mindenképpen érdemes megtekinteni. Számunkra izgalmasabb, különlegesebb volt, mint a palota. A belépő 8o dirham/fő.

Pár perc sétára található a Le Jardine Secret, azaz a Titkos kert. Az is maradna, ha nem hívná fel a figyelmünket egy felirat, mert a kert az utcáról nyíló épület mögött rejtőzik. Az egyik legnagyobb és legősibb riad, mely két kertnek ad otthont. Az iszlám kertben a négy negyedre osztás a közel-keleti kertek hagyományos stílusát tükrözi. A szabályos negyedekben a növények rendezetlenül nőnek, ellensúlyozva a mérnöki pontosságú mértani formát, természetes hatást kölcsönöze a kertnek. Számos intim ülőhely hívogat a pihenésre. A víz az arab-muszlim kertek alapvető eleme és a riadok közepén lévő szökőkutak adják a kert igazi lelkét. Az értékes vizet az Atlasz hegységből föld alatti csatornán keresztül biztosították, mely a Titkos kertben a mai napig fennmaradt.

A marokkói “riad” egyébként egy hagyományos marokkói ház vagy palota belső kerttel vagy udvarral. Általában két vagy több szintes épületet andalúz stílusú udvar körül, amelyben szökőkút is található. Többnyire nincs kifelé néző ablakuk. A riadok a leggazdagabb polgárok, például a kereskedők és az udvarnokok otthonai voltak. Manapság gyakran használják a riad szót szállásra, közös helyiségekkel és saját szobával (+ fürdőszobával), mint amilyenben mi is megszálltunk.

Szeretem a (botanikus) kerteket, szinte mindenhol találni megtekintésre érdemeset, a mostani is ezek közé tartozik.

A Titkos kerttől hazafelé vettük utunkat, amely a Jemma el FNA téren keresztül vezet. Elviselhető még a meleg, de jól esik a friss gyümölcslé, melyet rengeteg helyen árulnak. (1o-2o dirham)

Nem lehet nem tudomást venni az árusokról és a szép portékáikról, megannyi szépség csábít a vásárlásra: fonott táskák, szőnyegek, kerámiák, csillogó teáskannák, szebbnél szebb bőráruk, a természetes kozmetikumokról és számos ismeretlen és ezért érdekes áruról nem is beszélve. Az ész és az érzelem csatájából az ész kerekedik felül (ami részben férjnek és a Ryanairnek köszönhető). Nagy sóhajok közepette szedem a lábam az árusok között.

Nem csak a turisták miatt települtek ide az árusok, pékség, mosoda, hentes, borbély, műhelyek is találhatók a Medinában.

Egy kis délutáni szieszta után visszamentünk a térre vacsorázni. Ezúttal a tegnapi hely mellett lévő étterem tetőteraszán ettünk, ahonnan tökéletes rálátás nyílik a téren zajló életre. A hőmérséklet még mindig elviselhető, néha még a szellő is fúj. Holnap elvileg pár fokkal kevesebb várható.

Kértünk egy marokkói levest, illetve tajine-t, én zöldségeset, Zsolt bárányhúsosat. Tulajdonképpen ugyanazt kaptuk, csak az enyémben nem volt hús. Gyorsan feljegyzeteltem magamnak, hogy el ne felejtsem, milyen zöldségekből állt: krumpli, répa, hagyma, citrom, ceruzabab, uborka, oliva bogyó, ezek mind párolva. Finom volt, de önmagában a zöldségtől nem laktam jól, kénytelen voltam desszertet rendelni. Ha már itt vagyunk, próbáljunk ki mindent, ami marokkói. Marokkói sütemény név alatt szereplő édességet választottam, bízva abban, hogy nem lesz ehetetlenül édes. Nem egy szelet süteményt kaptam, ahogy vártam, hanem süti válogatást, különböző kis falatkákat. Mind vállalható volt, meg is ettem egytől egyig.

Vacsora után Zsolt kérésére tettünk egy kört a téren. Az árusok többnyire férfiak, a nők henna festéssel keresik a kenyerüket. Egyre több ember gyűlik össze, itt-ott kört alkotva, eltakarva a többiek elől, hogy mi történik középen. Közelebb menve kiderül, hogy utcai box. Ez már nem a turistáknak szól. Nem tudjuk a részleteket, feltételezhetően fogadásra megy a meccs.

A kígyó bűvölők és dobon játszó zenészek egész nap szolgáltatják a muzsikát. Egy darabig érdekes, de egy idő után olyan, mintha végtelenített szalagon szólna. A tér sosem ürül ki, éjjel mesemondók, akrobaták, táncosok szórakoztatják a közönséget.

Izgalmas, különleges élmény részese lenni ennek a színes forgatagnak, habár időnként kissé ijesztő. A Jemaa el-Fna tér kulturális terét immateriális örökségként jegyzi az Unesco.

Bejegyzés felcimkézése: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .