A mai nap sem bővelkedett kevésbé szebb látnivalókban, mint az eddigiek. Sőt.. nem tudom meddig lehet még fokozni 🙂
Teljesen el voltam ájulva a Zion Parktól. Azok a vörös sziklák zöld cserjékkel, patak mederrel, befagyott vízeséssel….mindezt gyönyörű napsütéses időben..Sajnos vagy szerencsére (?) nem lehetett sűrűn megállni a sziklák között vezető kanyargós úton, különben 10 méterenként fényképeztem volna. Nagy kár lett volna kihagyni az úti tervből.
Kifelé menet a Parkból egy hegyi kecske állt az úton, de nem várta megi, amíg beizzítom a fényképezőgépet és elillant.
Innen a Bryce Canyonhoz mentünk. Azt gondoltam, hogy a Ziont úgy sem tudja felülmúlni. Hát tévedtem. Na jó, lehet,hogy nem múlta felül, de legalább annyira lenyűgöző látvány volt. Eszméletlen nagy kiterjedésű területen képzeljetek el egy szikla várost, amiben hegyes sziklacsúcsok úgy állnak, mintha felhőkarcolók lennének. Állítólg sokat esik itt az eső és ráfagy a csúcsokra, és ahogy olvad, úgy formálja a sziklát. 25oo méter feletti magasságban voltak kilátók, a legmagasabb – mely egyben Utah legmagasabb pontja is – 27oo méter. A sziklák között csak gyalogút vezet, és mivel minden havas volt és csúszós, nem vállalkoztunk rá, majd ha legközelebb jövünk az USA-ba 🙂
Még több kép
Canyonból kifelé Dixie National Forest-en keresztül vezetett az út, ahol megint másféle sziklák voltak. A Bryce sárgás, hegyes csúcsaival szemben ezek vörös és kerek formájúak, némellyik csúcsán úgy ült egy-egy nagyobb darab szikla, mintha csak odatették volna. Elképesztő, hogy milyen fantáziája van a természetnek.
Mindkét nemzeti parkba 30 USD lett volna a belépő, ha nincs bérletünk (autóra értendő az ár, nem fejenként), ami nem kevés, de csodálatos élményeket kaptunk cserébe.
Több órás vezetés várt még ránk a következő célállomásig, mégis tettünk egy kis kitérőt a korall színű homokdűnékhez (Coral Pink Sand Dunes). Tényleg olyan a színük, bár a tetejüket hó borította. Bizarr látvány volt a hó és a homok együtt 🙂 Visszafelé nagy meglepetésünkre őzikék mentek át előttünk az úton, megálltunk és csendben szemléltük őket, amíg el nem tűntek a szemünk elől.
Nem tudom mikor eshetett ezen a környéken a hó, de sok helyen megmaradt és hiába sütött egész nap a nap, nem volt több 5 foknál.
Elég sok helyen jártunk már, de ilyen különleges látnivalókban még nem volt részünk, mint az elmúlt napokban és még nincs vége!
Az éjszakát Page-ben, Arizonában töltjük, hogy közel legyünk a holnapi látnivalókhoz.
Este egy autentikus mexikói étteremben vacsoráztunk. Kezdem megszokni a kicsit csípős ételeket. Vidám, színes volt a dekoráció, hangulatos volt az étterem, a kiszolgálás felettébb gyors.
Fáradtan és elégedetten bújunk az ágyba 🙂
