Aki eljön Lisszabonba, de Sintrát kihagyja, nagy hibát követ el. Sintra fél órányira van csak a fővárostól, abszolút beilleszthető a programba, a gond inkább az, hogy nem elég rá egy nap. Gyönyörű helyeken jártunk ma és holnap is visszamegyünk, hogy „bevégezzük küldetésünket”. 🙂
 |
| Ilyen utak vezetnek a mesés kastélyokhoz |
 |
| Sintra óvárosa |
Először a Sintra központjában található Nemzeti Palotát látogattuk meg (National Palace of Sintra). Az épület kívülről nem különleges, de a két fehér fordított tölcsér alakú kéményei jellegzetesek és messziről felismerhetőek. A palota több szobájában is visszaköszön a Portugáliában elterjedt csempe dekoráció, még a királyi hálószoba falán is. Nagyon tetszettek a hajót és madarakat ábrázoló festett fa mennyezetek és falak, különösen a címer terem mennyezete volt lélegzetelállító. A palota termeiben 8,5 euróért gyönyörködhettünk.
 |
| Sintra Nemzeti Palota – látkép |
 |
| Jellegzetes iker kémények |
 |
| Csempe a királyi hálóban is |
A Nemzeti Palota megtekintése után sétáltunk a város hangulatos szűk kis utcácskáiban, majd az egyik szimpatikus étteremben megebédeltünk. Ahhoz képest, hogy Sintra kimondottan turista hely, rendben volt az ár-érték arány, fejenként 9 euróért kaptunk előételt, főételt és üdítőt.
Kocsiba pattantunk és pár perc múlva megérkeztünk a Quinta da Regaleira kastélyhoz. Már az odavezető út is csodálatos, óriási fák, dús növényzet és szűk kanyargós út vezet fel a dombon. A kastély mesébe illő, szó szerint, szerintem Csipkerózsika itt lakott. Nem is tévedtem nagyot, mert utólag kiderült, 6 euróért Meseországba kerültünk. Nem sok terem volt látogatható, de ami igen, az is szép volt, a maga nemében ízlésesnek mondható. A lényeg a kert. Az egész szinte egy labirintus. Az első döbbenet mindjárt az elején volt, amikor találtunk egy lépcsőt és azon felmenve egy kápolnában kötöttünk ki.
Tele van a kert ösvényekkel, barlanggal, tornyokkal, kutakkal és persze a tavak sem hiányozhatnak. Az egész egy nagy játszótér. El is képzeltem, hogy ha kicsapnám a gyerekeket reggel, kora délután vissza kellene hívnom őket, hogy estére visszaérjenek. (Itt felmerül a kérdés, hogy hogy hívnám őket haza? 🙂 )
Az egész kert egy csoda, mintha egy mesefilm helyszínén lennék. Bemegyünk egy barlangba és egy vízesésnél kötünk ki, a békanyáltól világoszöld színű tavon egyik kőről a másikra ugrálva érünk partot, egy szikladarab mögött titkos kőajtó, mely egy kutat rejt spirál alakban vezető lépcsősorral körülvéve.
Nem kell visszamenni a lépcsőkön, mert a kút alján egy földalatti úton egy másik kúthoz érünk… Feljövünk a felszínre és találgatjuk, hogy hová lyukadtunk ki. Tiszta kalandpark!
Következő helyszín a Monserrat Palota, ami teljesen más stílusú, de nem kevésbé szép kastély, hasonló méretú kerttel. Itt is eltöltöttünk úgy másfél órát, de csak azért ennyit, mert már záróra volt. Belépő 6,5 euro.
Igaz, hogy már kezdett a nap lenyugodni, de nagyon közel voltunk az óceánhoz, úgy 5 km-re, besűrítettük még a programba. Sikerült is meglátnunk sötétedés előtt a hullámokat és egy pihenőhelyen a tenger, azaz az óceán zúgását hallgatva elfogyasztottuk a reggel bekészített szendvicsünket.
Mivel még késő nem, ellenben sötét volt, útban hazafelé megálltunk egy Decathlon üzletben felmérni a portugál kínálatot.
