Japán kert |
Reggel elhagytuk az oakland-i szállásunkat és a Golden Gate Parkban kezdtük a napot. A California Academy of Science csak fél1o-kor nyitott, maradt még egy kis időnk előtte megnézni a parkban található Japán kertet. Szerencsénkre valamiért most nem szedtek belépődíjat, amúgy 8 dollár lett volna.
Nyitásra átsétáltunk a múzumba. Az interaktív kiállításnak része esőerdő, planetárium, akvárium, földrengés szimulátor, az élővilág, a színek szerepe az élővilágban. Kipróbáltuk a földrengés szimulátort, azért így jobb, mint élesben 🙂 Az akvárium rész, olyan, mint nálunk a Tropicarium, de találkoztunk más, különleges halakkal: pl.aligátor hallal, melynek a feje az aligátorhoz hasonlít, a teste többi része pedig, olyan, mint a halé. Az egyik fajta halnak csak a szeme világított, a sötét akváriumban nem látszott semmi, csak felvillanó szempárakat láttunk. Kiderült, hogy létezik kék tengeri csillag. Nagyon érdekes vízi növényt is láttunk, úgy nézett ki, mintha egy hosszú botra szalagokat akasztottak volna. Állatsimogatás keretében tengeri sünt, tengeri csillagot és kagylót lehetett simogatni. Nem is gondoltam volna, hogy a tengeri csillagnak kemény a tapintása. Volt még egy irtó bizarr kinézetű hal, piros, fehér, le sem tudom írni, hogy nézett ki. Talán sikerült róla képet csinálni, mert sötétet kedvelő élőlény és vakut nem szabadott használni.
Lepke az esőerdőben |
A múzeumban ebédeltünk, mert megörültem, hogy itt lehet normális kaját venni, pl. levest. Én ki is használtam a lehetőséget és csirke levest ettem tésztával és betáraztam egy joghurtot müzlivel és friss gyümölccsel.
Ezzel a programmal búcsút vettünk San Francisco-tól. Az itt tapasztaltak alapján azt mondanám, hogy segítőkészek, barátságosak az emberek. Mindenféle náció van, de a legtöbb az ázsiai, afroamerikait sem láttunk annyit, mint vágott szeműt. Találkoztunk kéregetőkkel is, szerencsére nem nyomasztóan sokkal. Nagy város, de nem nyomják el felhőkarcolók. Elég tiszta, bár a svéd makulátlanságnak nyoma sincs. A levegőről már nem is beszélve, állandóan megcsapja az orrom valamelyik gyors étteremből áradó olaj szag. Összességében véve kellemes élményekkel hagytuk magunk mögött SF-t.
Ma egy új tapasztalattal gazdagodtunk, a tankolással. Be kell írni az irányítószámot a kútnál, de mi elrontottuk, ezért az üzletben kértünk segítséget. A kutas lehúzott 4o dollárnyi összeget a kártyáról és azt mondta, hogy ha nem tankoljuk le az összeget, a maradék pénz automatikusan visszakerül a kártyára. Úgy legyen!
Mielőtt Yosemite Nemzeti Park felé vettük volna az irányt, Nesty kívánságára megálltunk Oaklandben a USS Hornet anyahajónál. Biztos tetszett neki, mert másfél órát töltött rajta. Én nem csatlakoztam hozzá, ezzel megspórolva 2o dollárt.
Végre elindultunk Yosemite Park felé. Az út elvileg 3 és fél óra lett volna, de Oakland-et elhagyva az 5 sávos autópályán dugóba kerültünk, úgy 5o km-en keresztül max. 5okm/h sebességgel haladtunk. Eszméletlen sok az autó. Menet közben kinéztünk egy szállást a neten Oakhurst-ben, a Parkhoz közel, mert csak a SF-i szállást foglaltuk le előre. Sajnos mivel 5-kor már sötétedik, nem sok mindent lehet látni az útból. A felező vonalra épített fényvisszaverőket igen, olyan sűrűn vannak, hogy úgy néz ki az út, mint egy leszállópálya 🙂
Elfoglaltuk a szobánkat. Ez a motel is olyan, mint a filmekben, az utcára nyílnak a szobák ajtai. Belül kellemes meglepetés, tágas szoba és fürdőszoba, mindennel felszerelve: mikro, kávéfőző, vasaló, hajszárító, sampon, zsebkendő. Hamarosan nyugovóra térünk, mert a holnapi nap sem lesz kevésbé eseménydús és fárasztó 🙂