Reggel elköszöntünk Mártiéktól, mert bár van még egy napunk hazamenetelig, eredetileg a szállás péntektől hétfőig szólt, csak a Wizzair változtatott a menetrenden, így egy nappal meghosszabbodott az itt tartózkodásunk. Biztos vagyok, hogy maradhattunk volna még egy éjszakát, de nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel és úgy döntöttünk, hogy az utolsó napot Milánóban, reptérhez közeli szállóban töltjük.
Észak-Olaszország bővelkedik csodás tavakban, a mai nap is tartogat egyet számunkra: a Lago Maggiore-t. Szállásunktól 2 órányira, a milánói Malpensa reptérről pedig egy órányira található Stresa, a tó nyugati oldalának alsó egyharmadánál található település. Azért ez a település a célpont, mert innen áthajózunk a közelben lévő 3 kis szigetre.
Többnyire nem vettük igénybe a fizetős autópályákat Milánó környékén, mert nem siettünk sehová, ezúttal viszont elég nagy a különbség időben, 2 vs 3,5 óra. 11 euró fizetésével megnyertük a másfél órát.
11 óra körül érkeztünk meg Stresa-ba és fél12-kor már az Isola Bella felé szeltük a hullámokat a hajón. Mindhárom szigetre szerettünk volna jegyet venni, de az Isola Bella, Isola Madre és a Isola Superiore közül a Madre nem volt látogatható. Kár, mert a képek alapján az is szép lehet.
A hajó a két szigetre és vissza 19 euroba került. Nem a nagyobb hajóállomáson parkoltunk le és vettük meg a jegyet, hanem feljebb a szigetekhez közelebb eső kisebb állomáson (sajnos nem jut eszembe a neve).
Első állomásunk a nemes egyszerűséggel ‘Szép sziget’ elnevezésű, Borromeo Palotának otthont adó Isola Bella. Belépő díj 20 EUR/fő az épületbe és a kertbe.
Az épület egyszerű külseje nem sejteti, hogy milyen csodák várnak bent.
A barokk kastélyt Borromeo Grófnak köszönhetjük, aki a XVII. században kezdte el építeni, majd a fiai fejezték be. Felesége tiszteletére kezdte meg az építést, az eredményét azonban mi is élvezhetjük.
Igazán különlegesek a földszinten sorakozó „barlang” termek kagylóval, kővel kirakott falai, mennyezetek, padlók.
A palota kertje igazi remekmű, Olaszország 12 legszebb kertje között tartják számon. A 18 hektáros angol kertben több mint 2000 virágfaj található a világ minden tájáról, köztük egzotikus növények és ritka fajok.
Több órát el lehet tölteni a palotában, és főleg a kertben, annyira változatos és izgalmas.
A sziget nagy része a Palotából és a kertből áll, ezen kívül pár keskeny utca található. Gondolom régen a kiszolgáló személyzet használta.
Áthajóztunk a Felsőszigetre vagy más néven Isola dei Pescatori-ra, ami halászok szigetét jelenti, ugyanis halászfalu volt régen. Ez még az előző szigetnél is kisebb, nem tartott sokáig körbesétálni. Mivel volt bőven időnk a hajó érkezéséig, ami visszavisz a kiinduló állomásra, úgy döntöttünk, hogy itt fogyasztjuk el az ebédünket. Nem igazán szeretjük ilyen szempontból a tipikus turista helyeket, de egyrészt ebédidő volt, várni kellett a hajóra, a legnyomósabb érvünk pedig, hogy mire visszaértünk volna a hajóval minden étterem bezárt volna és legközelebb csak 7-kor nyitnak. Az elmúlt napokban volt időnk megtapasztalni, hogy nem praktikus 3-7 között éhesnek lenni, mert akkor semmi sincs nyitva (kivéve az élelmiszerboltokat és a Mekit).
Csábítóak voltak a keskeny kis utcákban található éttermek, de végül egy tóra nézőt választottunk, hogy a látványon kívül élvezhessük a tavaszi nap sugarait is. Egész nap napos idő volt, de az előzőekhez képest kicsit hűvösebb.
Utólag azt mondom, hogy bár aranyos a sziget, nem feltétlenül érdemes átmenni, mert nagyon kicsi és a hangulatos épületek, utcák megtalálhatók az Isola Bellan is, illetve ahol korábban jártunk a Monte Isolán, vagy a Comói-tónál.
Állítólag a harmadik sziget – a legtávolabbi a parttól és a legnagyobb területű -, szintén nagyon szép, sajnáltam, hogy ki kell hagynunk.
Mivel itt is volt tavaszi óra átállítás, nyertünk még egy órát, ezért nem a legrövidebb úton mentünk a milánói szállásunkra, ahogy idefelé jöttünk. Kerültük a főútvonalakat, szeretjük felfedezni a vidéket.
Este 8 körül értünk a Hotel Embassy-be.
