Eljött a nagy nap, Jungfrau napja. Tulajdonképpen e köré építettük az összes többi programunkat, mert olyan drága a jegy felmenni a 3500 méteres hegycsúcsra, hogy biztosra akartunk menni a tökéletes időjárást illetően. Alapban 210 CHF vagyis 80ezer Ft kb. a jegy, amit nekünk Juditnak, szállásadónknak köszönhetően Coop kuponnal sikerült 50%-kal csökkentenünk. Azért még így is elég borsos az ára. Minden nap folyamatosan figyeltük az előrejelzést, mikor lesz tiszta, napos idő, vizslattuk a hegycsúcson található webkamerát. Végül október 7-re esett a tökéletes nap.
Ahogy közeledtünk a Berni-Alpok felé, lélegzetelállító tájak tárultak elénk: hegyormok, zöld völgyek és kristálytiszta patakok váltakoztak. Grindelwald falujától indult a kirándulásunk, ahol átszálltunk a Jungfraujoch felé tartó fogaskerekű vasútra, ami hamarosan elvezetett minket Európa legmagasabban fekvő vasútállomásához.
Kicsit csalódásként éltük meg, hogy a vonat végig alagútban haladt, de Eiger állomásnál ki lehetett szállni és az üvegablakon keresztül megcsodálhattuk a vakítóan fehér hótömeget. Izgatottan vártuk, hogy felérjünk Európa legmagasabban látogatható hegycsúcsára.
A Jungfraujoch állomáson kiszállva magunkra öltöttük meleg ruháinkat, sapkát, kesztyűt. Viszonylag enyhe idő jellemezte a napot, 0 fok körül alakult a nappali hőmérséklet.
Először a „Sphinx” kilátóhoz mentünk. Megcsapott bennünket a jeges levegő, ahogy kiléptünk, de a látvány mindenért kárpótolt: a Massif és a Vörös Jeges mezők, valamint a környező Alpok hatalmas csúcsai. Ebben a magasságban még a légzés is más érzés, és a tiszta, hideg levegő mindent átjárt.
Következő állomásunk az Ice Palace volt, ahol jégszobrakat tekinthettünk meg.
Az Ice Palace után a gleccseren tettünk egy kisebb sétát. Bár az idő szikrázóan napos volt, a hideg gyorsan a bőrünk alá kúszott és vigyázni kellett, hogy el ne csússzunk.
Mielőtt visszaindultunk volna, egy forró svájci csokoládét ittunk, melyet a Coop kuponnak köszönhetően ingyen fogyaszthattunk el a kijelölt büfében.
Visszafelé úton a libegő alatt elterülő táj – bár közhelyszerűen hangzik -, de tényleg képeslapra kívánkozott.
Következő állomásunk a 20 percnyire található Lauterbrunnen.
Lauterbrunnen egy kb. 8 kilométer hosszú U-alakú völgy, ammit a Lauterbrunnen-fal fog közre. A völgy az azonos nevű településsel indul – mely igen népszerű turista célpont -, és Stechelbergnél ér véget (idáig lehet autóval v busszal eljutni), és innen már csak felvonók közlekednek tovább a környék csúcsaira.
A 297 méter magas Staubbachfallt (Staubbach vízesés) Lauterbrunnen településén találjuk. Nemcsak a bájos alpesi falu, hanem az egész völgy szimbóluma is. A hatalmas zuhatag a házak mögötti hegyről zúdul alá, ezzel pazar látványt nyújtva az útról. A vízesés mögött találunk egy mesterséges barlangot, ahonnan bekukucskálhatunk a „színfalak” mögé.
A Staubbach vízesés a Bietenhorn (2,755 m) és a Wyssbirg (2,616 m) hegyekről összegyűjtött olvadt havat szállítja. A függővízesés nem a sziklán csordogál lefelé, hanem szabadon zúdul alá a hegy széléről a földbe, amit leginkább nagy vízhozam mellett lehet látni.
A nap eddig is bővelkedett lenyűgöző látnivalókban, de még hátra volt a Trümmelbach vízesés, mely 10 gleccser vízesést foglal magában. Lauterbrunnentől pár kilométerre található ez az Európában egyedülálló képződmény. (Belépő díj 15 CHF/fő)
A hegy belsejében található 10 gleccservízesés alagútliften keresztül megközelíthető. Lifttel a 6. vízesésig tudunk felmenni – itt kezdtünk -, utána lépcsőn felfelé gyalog tudjuk megközelíteni a maradék 4 vízesést. Majd visszafelé lépcsőn mentünk lefelé, hogy megnézhessük az összes vízesést.
Hatalmas erővel zúdul le a patak vize, melyet a gleccserek táplálnak. Annyira hangos, hogy nehezen hallottuk egymás hangját a barlangban. Ajánlatos vízálló ruha viselése, mert nem biztos, hogy megússzuk szárazon a programot.
A Trümmelbach egyedül vezeti le az Eiger (3970 m), a Mönch (4099 m) és a Jungfrau (4158 m) hatalmas gleccservölgyeinek vizét, évente 20 200 tonna sziklás hordalékot szállítva.
Vízgyűjtő területe 24 km², amelynek fele hóval és gleccserekkel borított. A vízhozam elérheti a másodpercenkénti 20 000 litert. Európában az egyetlen, hegy belsejében található gleccservízesés, amely még mindig megközelíthető.
A vízesés látogatása után elautóztunk a völgy végéig, megcsodálva a völgy két oldalán folyó vízeséseket. Nem gondoltam volna, hogy vízesésből is lehet csömöre az embernek, annyit láttunk Svájcban, különösen az elmúlt 2 órában 🙂
Fáradtan, de igazán különleges élményekkel indultunk vissza Frickbe.
