Utazásaink alkalmával a végén mindig meg szoktuk beszélni, hogy kinek mi tetszett a legjobban, milyen látványosságok kerültek fel a top listájára. Legkülönlegesebb természeti látnivaló a Devetaki barlang volt, a Rilai kolostor is emlékezetes marad, nekem tetszett a Belogradchik erőd, de a rilai tavas program is élmény volt. Sokat autóztunk és el is fáradtunk, de ezek a látnivalók mind a tengerpartra vezető úton vagy hazafelé kerültek megtekintésre, repülős utazás esetén teljesen más képet kaptunk volna Bulgáriáról.
Például nekem tetszettek a falusi, utcafronti házaknál szőlőtőkékkel megoldott árnyékolás. Ami már kevésbé tetszett, az a rengeteg fekvő rendő (település elején és végén és sok más helyen is), ráadásul magasak, eléggé idegesítő tud lenni a sokadik után. Vezetésben nem balkániak, nem hajtanak túl gyorsan, udvariasak a zebránál.
Furcsa volt, hogy az étteremben elkészült ételeket nem egyszerre hozták ki, hanem ahogy elkészült, így volt, aki már jól lakott, míg a másiknak csorgott a nyála.
Fejrázásra-bólogatásra nem figyeltünk, hogy hogyan jelezzük a nemet és az igent, mert automatikusan jön, de nem volt ebből egyszer sem probléma, nem tévesztette meg őket.
A szocialista érában népszerű úticél volt Bulgária, én akkor nem jártam itt. Őszintén szólva nem szerepelt a bakancslistámon Bulgária és nem valószínű, hogy visszatérünk, de azért örülök, hogy kaptunk lehetőséget nyaralni a bolgár tengerparton és ezt az alkalmat kihasználva megnéztük az országban, amit tudtunk.
