Mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy svájci szállásunk nagyon közel van a német határhoz – át is járunk rendszeresen vásárolni 🙂 -, egyik napunkat a Fekete-erdőnek szenteltük.
Első állomásunk a Todtnau-vízesés volt, amely Németország egyik legmagasabb zuhataga. A parkolóhoz közeledve a magasban észrevettünk egy függőhídat. A vízeséshez vezető út bejáratánál automatából lehetett megvenni a jegyet, 2,5 euró a vízesés megtekintése és 10 euró a függőhíd. Nem tudtunk a függőhíd létezéséről, de természtesen, ha már ott voltunk, át akartunk rajta sétálni.
A vízesés kb. 10 perc alatt elérhető. Közel 100 méteren zubog lefelé a víz a hegyről és gyönyörű panoráma nyílik a környező házakra és tájra.
További 15 perc és 750 méter – vége felé kis kaptatóval – a függőhíd bejárata. Új hídról van szó, 2023 májusában adták át. A méretei és legfontosabb számok a képen található adatokból kiolvashatók. Élmény volt átmenni a hídon!
Ezután továbbhaladtunk a Menzenschwander vízeséshez. Ez a vízesés található a legközelebb az úthoz és ingyenesen látogatható. Bár kisebb volt, mint a Todtnau, a környezet szépsége itt is megkapó volt. A fák árnyékában megbúvó vízesés különösen idilli látványt nyújtott.
A nap fénypontja Triberg volt. Maga a vízesés is csodálatos volt, de a környezete még inkább. Mintha egy mese erdőben járnánk: mohás fák, dús, gazdag növényzet. Az erdő tele mókusokkal – vörössel, feketével, akik hozzászoktak az ember közelségéhez. Az egyikük tökéletes modellt ült.
Kényelmes sétával több órát el lehet tölteni a parkban és a belépő sem drága, 8 euró.
A nap zárásaként útba ejtettük a Duna forrását, ahol a híres folyó útjára indul. Érdekes érzés volt látni, honnan indul ez a hatalmas folyó, ami keresztülszeli Európát.
Fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk vissza, és egyértelműen megegyeztünk abban, hogy Triberg nyújtotta a legtöbbet.
