Reggel időben indultunk, mert hosszú nap elébe néztünk. Fő úti célunk az Osumi kanyon, amiről csodás képeket láttam és előtte Berat városa, ami szintén turista célpont és egyébként is útba esett, persze, hogy nem hagyjuk ki. Arról nem beszélve, hogy út közben mindig szükség van egy jó kávézó helyre. 😃 Beratba Qerretből (szálláshelyünktől) 1 óra 15 perc alatt, gyorsan el lehet érni az SH4 autópályán és SH72 közúton.
Beérve a belvárosba az Osum folyó túlpartján szemünkbe ötlik a városra jellemző, a hegyoldalba sűrűn épített házak képe „ezer ablakával”. (Ezerablakos városnak is hívják). Valóban látványos az egyforma, ottomán stílusban épült házak sokasága. Ahhoz, hogy közelről is megnézhessük a történelmi házakat, nem kell átmennünk a folyó túloldalára, mindkét oldalon megcsodálhatjuk az autentikus épületeket.
Kávézót találni nem nehéz Albániában, az egy főre eső vendéglátó helyek száma az egyik legnagyobb Európában. Muszlim ország lévén a legtöbb kávézóban férfiak ücsörögnek (no de akkor ki dolgozik?? 🙂 ), de a nőket sem nézik ki (legalábbis a turistákat 🙂 ) Szinte minden kávézóban kaptunk a kávé mellé vizet is, amit nálunk nagyon kevés helyen tapasztaltam. Itt jobban értenek a vendéglátáshoz, az már biztos.
A „kötelező” kávé elfogyasztása után gyümölcsöt vásároltunk (hihetetlenül olcsó) és az íze kedvéért ettünk egy-egy bureket. Még csak 11 körül járt az óra mutatója, és már 30 fokot mutatott a hőmérő, nem akartunk sokat sétálni a hőségben, autóval fejeztük be a városnézést.
Berat után még kb. másfél óra autózás várt ránk a kanyonig. No nem a távolság miatt, hanem a kanyargós utakon való haladás növelte az utazási időt. Az út minősége megfelelő, ezzel nem volt gond. Csodálatos a táj, a hegyek, a széles völgyek, a megművelt földek látványa. Végig az Osum folyó mellett haladtunk, hol közelebb, hol távolabb kerülve a folyótól. Nagyon élveztük a látványt, ugyanakkor izgatottan vártam, hogy mikor érünk a kanyonhoz, megtaláljuk-e és olyan lesz-e, mint amire számítok.
A Kanyonhoz közeledve, Çorovoda város nem túl szép épületei bukkantak fel a hegyek között. Sok régi, 4 emeletes, elhanyagolt, panelnek kinéző, de egyébként téglából épült ház van a városban, ugyanakkor a fejlődés jelei is láthatók. Kinéztünk magunknak egy árnyékos, szimpatikus helyet, ahol majd ebédelni fogunk.
Çorovodát elhagyva a navigációt vizslatva izgatottan vártuk, hogy felbukkanjon a kanyon. kb. 4 km után meg is történt az áttörés, megpillantottuk a hatalmas függőleges sziklafalak tetejét, ám nem lehetett lelátni a szurdokba. Az első látványos megálló 4,4 km-rel és 10 perccel később Çorovoda után található egy kilátó pontnál. Ez már olyasmi volt, amire számítottam, de a képek alapján még volt mire várni. Tovább mentünk az úton és leágazást kerestünk, hogy lejussunk a szurdokhoz. Találtunk is egy lehetőséget, amire holland és német lakókocsik hívták fel a figyelmünket. Gondoltuk, hogy nem véletlenül állnak ott és tényleg nem.. 🙂
Mivel a kanyon 26 km hosszú, tovább indultunk más megközelítési lehetőséget keresni. Így jutottunk el a Zaberzani hídhoz, ahonnan pazar látványt nyújtott a kanyon. Még mindig nem nyugodtam meg teljesen, mert a program tervezés során látott képeken egy régi híd látható, ezért visszafelé figyeltük a lekanyarodási lehetőségeket és lám-lám, meg is találtuk a régi hidat. Innen nagyon szép a kanyon, mindenképpen érdemes megkeresni. Szeretnék majd egyszer úgy ellátogatni ide, hogy lentről a vízből csodálhassam meg a kanyont, akár egy rafting alkalmával, mert szerintem onnan még lélegzetelállítóbb lehet a látvány. Úgy gondolják, hogy 2-3 millió évvel ezelőtt a vízerózióval alakult ki. A kanyon 6 helyen szűkül össze jobban, 1,5 és 35 méter között változik a szélesség.
Éhesen és megnyugodva, hogy megtaláltuk ezt a természeti szépséget, visszaindultunk Çorovodaba a kiszemelt helyre. Beleestünk a szieszta idejébe, így nem voltunk sokan az étteremben. Hatalmas platán fák alatt, árnyékban töltöttük el az ebédet, nem is éreztük az egyébként 33 fokos hőséget. Igazából nem tudtuk mit rendelünk, a felszolgáló javasolta, hogy hoz egy 4 személyes tálat, amin van saláta, krumpli, minden. Eddig még nem ettünk rosszat Albániában, bíztunk benne, hogy most sem fogunk csalódni. Így is lett: kaptunk előételt, nagy tál salátát, sült paprikát, marhahúst sültkrumplival. Bőséges és finom ebédet a kertben csordogáló forrás vízzel öblítettük le, amellyel a kancsót is megtöltötték.
Jól lakottan indultunk haza és ezúttal nem álltunk meg Beratban, mert szerettünk volna mielőbb a kényelmes aparmanunkba érni és kipihenni a hosszú napot.
