Utunk első látnivalója Bulgáriában a Belogradchik erőd. Bár nem annyira ismert, mint más látványosságok, de úgy látszik Bulgáriában igen, ugyanis szép számmal látogatták turisták.
Az erőd bejáratáig el lehet jutni autóval. Belépő díj 4 főre parkolással 23 levába került (1 leva kb. 200 Ft). Habár a bejáratig megúsztuk a gyaloglást, az erőd területén belül számos lépcsőn edzhetjük az izmainkat.
Az erőd maga a római időkig nyúlik vissza, és bár az évek során sokszor átalakították, az eredeti szerkezet szinte tapinthatóan átjárja a helyet. Belépve rögtön érezni lehetett, hogy ez a hely egykor stratégiai fontossággal bírt. A masszív falak, a bástyák és az ősi kőbe vésett lépcsők mind arról tanúskodtak, hogy itt nemcsak katonai, hanem történelmi jelentősége is van minden egyes darabkának.
Mi azonban nemcsak a történelem miatt látogattuk meg ezt a helyet. Gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra. Ahogy felmásztunk az egyik magasabb pontra, a panoráma elénk tárult: a sziklák, amelyek különféle furcsa és látványos formákat öltöttek, mint óriási szobrok őrizték az erődöt. A szikláknak különféle legendái is vannak, és sokukat a helyiek mitikus figurákhoz kötik, mint például a szerzetesek, a lány vagy a lovag.
Aki Bulgáriának ezen a részén jár, érdemes beiktatni a programjába ezt a látványos helyszínt, és kb. 1 órával számolni a megtekintésére. Ránk még más szépségek és hosszú út várt a nap folyamán, de kezdésnek tökéletes volt a Belogradchik erőd!
Következő állomásunkig, a Rila-hegység tetején a 7 Rila-tóig utunk az Iskar Gorge, azaz az Iskar szoroson keresztül vezetett. Az Iskăr-szoros egy 70 km-es szurdok, amely Bulgáriában halad át a Balkán-hegységen. Ez a főút a Balkánon, amely egyébként folytonos vonalban keresztezi Észak-Bulgáriát. A hágó Szófia fővárosát köti össze az ország többi nagyvárosával, például Mezdrával.
Kb. 4 óra alatt eljutottunk a tavakhoz vezető parkolóhoz. Kicsit úgy képzeltem, mint a Belogradchik erődnél, hogy felautózunk a hegy tetejére és onnan nézünk le a tavakra. Kiderült, hogy libegővel kell tovább folytatni az utat a tóhoz, mely még izgalmasabbá tette a programot. Kicsit gyanús volt, amikor a pénztáros hölgy felhívta a figyelmemet az utolsó visszafelé induló libegő időpontjára – lévén bőven benne voltunk a délutánban -, de egyelőre nem értettem jelentőségét. A parkolás 5 levába, a felvonó fejenként 30-ba került. A felfelé vezető út kb. 20 perc-ig tartott és már az is élmény volt, ahogy lassan emelkedtünk a fák fölé, és a panoráma egyre inkább feltárult előttünk. Alattunk az erdők, patakok és zöld mezők terültek el, a távolban pedig a hegyek fenséges vonulatai sejlettek fel.
Amikor felértünk, akkor vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy az első tóhoz eljutni kb. 2 km és onnan a többi még szintén több kilométer. Ekkor nyert értelmet a pénztárosnő információja az utolsó libegő indulási idejéről. Nem tudtuk meddig jutunk el, ezért nagy lendülettel nekivágtunk a túrának. Még szépen sütött a nap, de szerencsére elviselhető volt, mert a hegy tetején már nem voltak erdők, hanem réten, mezőn kellett átvágni, ami tűző napon nem kifejezetten ideális. Mi lányok az első tónál úgy döntöttünk, hogy inkább megállunk és gyönyörködünk a látványban, a fiúk viszont célba vették a következő tavat.
A Hét Rila tó egymás után elhelyezkedő, kristálytiszta vizű tavak láncolata, amelyek mindegyikének saját neve és jellemzője van. Megvártuk még a fiúk visszajönnek, majd együtt visszasétáltunk a libegőhöz. Nem az utolsóval mentünk le a hegyről, de nem is akartuk annyira kiszámolni. Így is alsó hangon 2 órába telt feljutni, erőltetett menetben megnézni az első-második tavat és vissza. Akár egy egész napot is el lehetett volna itt tölteni, ha több időnk van és jobban rákészülünk erre a programra. Mindenesetre így is élveztük a látványt és a libegőzést is. Aki szereti a hegyeket és a természetet, annak ezt az utat egyszer mindenképp meg kell tennie.
Ezzel a programmal aznapra kifutottunk az időből. Még a Rila kolostor lett volna hátra, de mivel nagyon közel foglaltunk szállást a kolostorhoz, átütemeztük másnapra.
