Szerettem volna Japánba elutazni (bár a kivánság lista élén Dél–Amerika áll), de nem hittem volna, hogy USA után ilyen hamar eljutunk Ázsiába is. Ezt a jegyet konkrétan kint foglaltuk, éppen reggeliztünk egy pékségben, amikor jött a hivószó: fare error, vagyis hibás árú jegy. Ilyenkor mindig fel van tüntetve példa foglalás, amit a saját igényeinkhez igazitunk, de most nem találtunk ezen az áron (5o.ooo Ft/fő!!! Bp-Istanbul-Tokio-Istanbul-Bp) más időpontban, csak ami a példafoglalás volt, de igy is lecsaptunk rá. Kicsit hazárdiroztunk, mert mindig megbeszéljük előre anyuékkal, hogy tudnak-e vigyázni a gyerekekre, de most nem volt rá lehetőség. Kihagyhatatlan ezen az áron még akkor is, ha csak egy hét.
Egyszer láttam rangsort a légitársaságokról és a Turkish Airline nagyon jó értékelést kapott. Valóban tökéletes a kiszolgálás, az ennivaló is kimondottan finom, még étlapot is kaptunk, hogy tudjuk mire számitsunk. Nagyon jól jött a szemkötő és a papucsnak is örültem, amit a csomagban kaptunk. A British Airwaysnek még van hova fejlődnie.
……
Már csak két és fél óra van hátra és lehet, hogy arra sem lesz idő, hogy megnézzek egy filmet. Várom a reggelit v. ebédet?, mert korog a gyomrom és hallom az előkészületeket is egy ideje.
…
Tele a poci 🙂 Megint meleg ételt kaptunk, finomat, bár én most beértem volna egy kávéval és egy szendviccsel is. Nemsokára leszállunk. 🙂 Nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz az első benyomásom Japánról. Igazából csak a tömegtől tartok egy kicsit. A tájékozódástól nem tartok annyira. Ha Grúziában ki volt irva minden latin betűkkel, kizártnak tartom, hogy egy világvárosban ne legyen.
…….
Megérkeztünk Tokióba! Felvettük a csomagunkat, átmentünk a vámvizsgálaton és vettünk automatából prepaid sim kártyát adatforgalomhoz. Még itthonról megrendeltünk egy hetes időtartamra szóló vonatbérletet, ezt is be kellett váltani. Mondta az ügyintéző, hogy gyorsan töltsük a papirokat, mert még 3 perc van, amire én azt hittem, hogy azért mondja, mert bezár az iroda, de kiderült, hogy miattunk, mert indul a vonat. Oda is szólt a sinek mellett álló kollégának, hogy várjanak meg. Jól esett a törődés. 🙂 Beugrottunk a vonatba és megkerestük a helyünket. Sokkal kényelmesebb volt, mint a repülő, kétszer annyi hely a lábaknak, nagyobb asztal, pohártartó, akasztó stb. és meglehetősen csendes volt. Ez még nem az a fajta szuper gyors vonat, amit várok, hogy felüljünk rá, de ezt is nagyon élveztük. Olyan szürreális, hogy itt vagyunk! 🙂
Időközben telefonált a vendéglátónk, hogy merre járunk. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem sietünk annyira a vonathoz, mert kiderült, hogy nem áll meg ott, ahol nekünk le kell szállni. Jobb hiján a következő megállónál szálltunk le és metróval mentünk a találkozóhelyre. Rengetegen voltak még a metrón, pedig már fél11-re járt az idő. Teljesen olyan érzés volt, mintha most mennének haza az emberek a munkából.
Megtaláltuk egymást a vendéglátóval, pontosabban ő minket, de hát valljuk be, nem volt nehéz dolga. Utálom, hogy mindenhol lerí rólunk, hogy turisták vagyunk. Istanbulban még álcázhattam volna magam egy kendővel a fejemen de itt nem sok esélyt láttam. Mi, a házigazda egy fiatal lány, elvezetett a lakáshoz, majd miután lepakoltuk a cuccainkat, együtt elmentünk vacsorázni a közelbe. Ő és Nesty levest ettek tésztával, én pedig rizst hozzá szintén tésztába töltött husival. Finom volt mindkettőnk ennivalója, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy mindezt pálcikával ettük. Mi nem beszél túl jól angolul, de a lényeges dolgokat megtudtuk beszélni. Vacsora után elköszöntünk egymástól és hazafelé beugrottunk egy szupermarketbe felmérni a helyzetet. Vicces, hogy az üzlet 25 óráig van nyitva.:) Itt más ritmusban élnek az emberek, azt már látjuk. Nagyon jó érzés, hogy éjszaka is biztonságosan sétálgathatunk.