Tegnap este a Grand Canyon-tól 10 percnyire szálltunk meg, meg is kérték az árát, de nem nagyon volt más választásunk, olcsóbb lehetőséget csak egy órányira találtunk volna.
Megdöbbentő volt vadmacskát ábrázoló jelző táblát látni az út mentén. A park tájékoztatója szerint mountain lion-ok, hegyi oroszlánok élnek a parkban, a fénykép alapján valami párduc féle lehet.
A Grand, „nagy” elnevezés nem tükrözi hűen a canyon méretét. Óriási. 446 km-en terül el, a szélessége átlagosan 16 km és a mélysége 1,6 km. A kilátók 2ezer méter magasságban vannak, innen a Colorado folyó kis túlzással cérna vastagságúnak tűnik.
A Grand Canyon volt utazásunk utolsó nemzeti parkja, összeállítottam a top listámat 🙂 A canyon kétségkívül a méretének köszönheti ismertségét, de az én listámon az elmúlt hét látnivalói alapján jó indulattal is csak az ötödik helyen áll. Nem mondom, hogy nem szép, de ennél sokkal különlegesebb képződményeket láttunk.
Top lista:
1. Antelope Canyon – mindent visz 🙂
2. Zion, Bryce Nemzeti Parkok fej-fej mellett. Nem tudok választani, mindegyik más, nem lehet összehasonlítani
3. Death Valley
4. Horseshoe Bend
5. Grand Canyon
A Yosemite és Sequoia N.P-ok is gyönyörűek, de azért nem rangsoroltam őket, mert a fentieknél a szikláké a főszerep, náluk pedig elsősorban a növényzeté.
Általában meg szokták kérdezni, hogy honnan jöttünk, ha betérünk valahová és az egyik üzletben, ahol régi autók és motorok voltak az ajándéktárgyak mellett kiállítva, az eladó mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, intett, hogy menjünk utána, mutat valamit. A motor gyűjteményében volt egy 1966-os rozsdás Csepel gyártmányú motorkerékpár. Kérdeztem, hogy használja-e, mire ő, persze, ma is ment már vele 🙂
Visszatérve a 66-os úthoz, jó minőségű aszfalt vezetett végig, lehet rajta haladni, kevés település esett útba. Állítólag többször próbálták visszacsalogatni az autósokat, de nem sok sikerrel.
