Úti célunk Qerrettől keletre található Ohridi-tó, melynek nagy része Észak-Macedóniában fekszik, kisebb része Albániához tartozik. Elbasan városon keresztül a tóig kicsit több, mint 2 óra alatt jutottunk el. Korábban már írtam, hogy a főutak jó minőségűek, a lassúság oka leggyakrabban a kanyargós út. A tó partján elterülő Lin Pogradec festői látványt nyújt az SH3-as főút utolsó kanyarjából, mielőtt délre fordulva E86-os úttá válik. Annyira megtetszett, hogy úgy döntöttünk, a gyönyörű tájképbe való merengést ebéd elfogyasztása közben folytatnánk.
Kissé csalódva nyugtáztuk, hogy a tóba nyúló település egy szűk utcából áll, max. pár száz lakosa lehet a településnek. Mindenképpen megérte elautózni a faluba, mert sikerült egy szuper képet lőni egy albán csacsiról. 🙂
Tovább autóztunk délre Korca felé és útközben találtunk egy szuper helyet az ebéd elfogyasztására. Közvetlen a tó parton ülve élvezhettük a napsütést és a háttérben húzódó havas csúcsok látványát. Az ebéd is isteni volt, finom halak, saláta. Én ohridi pisztrángot ettem – Korani halat – mely a lazacfélék családjához tartozik. Nem vagyok nagy halas, de a lazacot szeretem, tökéletes választás volt a korani hal. Az Ohridi-tónak sajátos ökoszisztémája van, az itt élő fajok mintegy fele csak az Ohridi-tóban honos.
„Az Ohridi-tó a Balkán-félsziget földtörténetileg legrégibb és legmélyebb tava Észak-Macedónia és Albánia határvidékén. A tó sajátos ökoszisztémával rendelkezik, eddig több mint kétszáz csak itt honos fajt írtak le, s ennek köszönhetően 1979-ben az Ohridi-tó felkerült a UNESCO természeti világörökségi listájára.
Az átlagosan 693 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó geológiai értelemben a Balkán-félsziget legöregebb tava, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a pliocénban keletkezett geotektonikus depresszió. Területe 358 km². Partvonalának teljes hossza 87,5 kilométer (ebből Észak-Macedóniára 56, Albániára 31,5 kilométer esik).
A tó átlagos mélysége 155 méter, legmélyebb pontja 288 méter. Vízgyűjtő területe 2600 km2, s elsősorban a tó keleti oldalán lévő föld alatti források táplálják, de a közeli, magasabban fekvő Preszpa-tó vize is az Ohridi-tóba áramlik át, szintén föld alatti járatokon keresztül. Vizének 60%-át a Fekete-Drin vezeti el az Adriai-tengerbe, a fennmaradó rész elpárolog. A viszonylagosan kis méretű vízgyűjtő terület és a szintén csekély elpárolgási veszteség miatt az Ohridi-tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyezéket vagy tápanyagot tartalmaz (oligotróf), oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta, helyenként 20 méteres mélységig is le lehet látni.” Forrás: Wikipédia
Az ebéd utáni kávét 60 km-rel odébb, Korça óvárosában ittuk meg, melyet hangulatos köves utcák kávézókkal, éttermekkel alkotják.
Innen a negyedórányira, hegyekben található Voskopoja faluba autóztunk tovább. 1160 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik a falu, de nem ettől különleges, hanem mert a házakat, kerítést és az utakat is kőből építik illetve a XVII-XVIII században az aromunok jelentős gazdasági, kulturális és vallási központja volt. 26 templommal és kolostorral büszkélkedhetett a város akkoriban, melyből mára 7 ortodox templom maradt meg. Szerencsénkre ebből sikerült egyet megnézni, melynek freskói figyelemreméltóak. Érdekesség, hogy itt nyílt meg a Balkán első nyomdája.
Fél7-kor indultunk haza, jó 3 és fél órányi autózás várt ránk.
