2015. március 25., szerda
Az út Budapestről Lisszabonba közel 4 óra volt, majd átszállás után újabb 2 órát töltöttünk a repülőn Madeiráig. Este 9 körül szálltunk le és a bőrönd felvétel után megkerestük az autóbérlő céget. Átvettük a Fiat Punto-t és hála a modern technikának, azaz a GPS-nek, nem okozott aggodalmat a szállás megtalálása, melyet Funchalban, a sziget fővárosában foglaltunk.
Már ahogy elhagytuk a repülőteret és rátértünk az autópályára, a sötétben is láttam, hogy tetszeni fog nekem ez a hely 🙂 Hegyek, kanyargós utak, hangulatos éjszakai világítás 🙂 Fél óra autózás után meg is érkeztünk a Casa do Caseiro-hoz, ahol Sára a háziasszony kedvesen fogadott és itallal kínált. Nem vagyok egy nagy ivó, de bármi is volt az, lehajtottam és jól esett 🙂 Ekkor már fél 12 körül járt, nem maradt más hátra, mint hogy átvegyük a szobánkat és bezuhanjunk az ágyba.
Másnap reggel gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé az erkélyről: az Atlanti óceán, dús növényzet és persze napsütés.
A reggeli felülmúlta várakozásainkat. Rántotta bacon-nel, felvágott, sajt, kávé, narancslé, gyümölcs, lekvár. Ragaszkodtam hozzá, hogy olyan szállást válasszunk, ahol reggelit is kapunk, mert nem szeretem azzal kezdeni a napot, hogy ennivalót vadászunk. Ezúttal jó döntés volt, bőséges és finom reggelit kaptunk minden nap. A legjobb pedig az volt, hogy mindezt a napsütötte teraszon fogyaszthattuk el.
Reggel 14 fok volt, de a nap és a forró kávé megtette hatását, igazán jól indult a reggel 🙂
Jól lakottan vágtunk neki Funchal felfedezésének. Szerencsére csak a kocsiig kellett sétálnunk, mert gyalog a város kb. 2 km-re volt és oda felé nem lett volna nagy gond, de irtó meredek utcák vannak, és a mi szállásunk is ilyen helyen volt, nem szívesen másztam volna meg visszafelé.
Elsétáltunk a Katedrálishoz, aminek az elnevezése kicsit nagyképűen hangzik a méretéhez képest. 🙂
Nagyon szép mozaikkal kirakott járda vezet a templom melletti utcában. Innen a piacra vezetett az utunk, ami nagyon népszerű a turisták körében. Sokféle ismeretlen gyümölccsel találkoztunk, vettünk is néhányat, hogy megkóstoljuk.
A halas részleg is érdekes volt, de én nem szeretem, a szagát meg különösen nem, így csak messziről szemléltem.
A piac után újra autóba ültünk és a Jardim Botanico-ba, azaz botanikus kertbe látogattunk el 5,5 Euro/főért. Tetszettek az óriás kaktuszok, de a leglátványosabb a színes, formára nyírt növények voltak.
Nagyon szép a kilátás a botanikus kertből, rálátni a városra. Meglepő, hogy milyen szintkülönbségek vannak rövid távolságon belül.
Mosolyogva néztük a kerítés túloldalán szánkón lecsúszó turistákat. A fából készült nyári szánkó, melyet két helyi férfi kormányoz, nagy népszerűségnek örvend a turisták körében.
A botanikus kert után a Cabo Giraro kilátóponthoz mentünk, amely a fővárostól 20 km-re található és 600 m magas sziklafalról átlátszó padlón keresztül tekinthetünk le az óceán vizére.
