Most repültünk először Bécsből, először még át kellett autózni Ausztriába. Az út szerencsére eseménytelenül telt, időben megkérkeztünk a Panda Parking-ba, ahol az autó fog pihenni, amíg mi Marokkóban nyaralunk. 2-3 percnyire van a repülőtértől, de nem kell gyalog vagy tömegközlekedéssel megtenni a maradék utat, benne van a szolgáltatásban, hogy kivisznek a reptérre és vissza. Gyorsan, szervezetten ment minden. Időben érkeztünk, arra is jutott idő, hogy beszélgessünk egy kicsit Zsolt nagybátyjával, aki Bécsben lakik és eljött, hogy láthasson minket.
A repülőtér modern, letisztult. Nem volt feladott poggyászunk (számomra is hihetetlen, hogy hogy tudtunk ilyen jól összepakolni), igy hipp-hopp az indulási kapunál találtuk magunkat, nagyon gyorsan átjutottunk a biztonsági és útlevél ellenőrző pontokon.
Hamar eltelt a két óra várakozási idő, csak negyedóra késéssel szállt fel a gép. Nem szoktunk helyjegyet venni, hogy egymás mellé ülhessünk, hanem a felszállás után a szabad helyek függvényében átülünk. Látszott, hogy mivel tele lesz a gép, nem lesz egyszerű variálni, de szerencsénk volt, mert mellettem, a folyosó másik oldalán lévő szék üres maradt, amire le is csaptunk.
Nagyon találó a magyar fapados elnevezés, erre a Ryanair gépre különösen illett. Kimondottan hangos volt, az üléseket nem lehetett állítani és túlságosan egyenes a háta, az előttem lévő ülés hátulján nincs zseb és még zacskó sem, amibe hányni lehetne. Igaz még sosem kellett, de akkor is no…..Mindegy, elnézem ezeket az apróságokat, csak érjen le a gép épségben.
Az út elvileg 4 óra 2o perc, a valóságban 4 óra alatt megérkeztünk. Köszönet a pilótának, hogy nem kellett még további 2o percet szenvedni.
Marokkóban 1 órával korább van, ami most kifejezetten jól jött,hogy 1 óra helyett éjfélkor szálltunk le. Hál’istennek itt is gyorsan átmentünk a controllon (nézték a covid igazolványt) és mivel nem volt bőröndünk, már kint is voltunk az épületből.
Meg volt beszélve a szállásadóval, hogy szervez nekünk taxit, hogy ne kelljen a hiénákat igénybe venni. Figyeltük a szállásunk nevével ellátott táblát tartó emberkét, akit az utolsó pillanatban vettem észre, mielőtt hívni akartam a szállásadót.
Közel, 1o percnyire található a szállás, amit nemcsak ezért választottam, hanem, mert nagyon jó értékeléseket kapott és mindenképpen marokkói stílusúban szerettem volna megszállni, ha már itt vagyunk.
Vendéglátónk Mekki felkisért a szobánkba, megbeszéltük a legfontosabbakat, mint pl. A wifi jelszó és a holnapi reggeli időpontja, utána magunkra hagyott. Értékeltem a palack fizet a szobában, mert nem ittam volna a vezetékesből. Nem volt idő mindent szemügyre venni, de olyan a szállás, mint a képeken, nagyon tetszik 🙂 Holnap világosban körbefotózom 🙂
1 órakor már az igazak álmát aludtuk 🙂
