Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk, nem is húztuk nagyon az időt, elindultunk a parton sétálni. Az út mentén sok étterem működik a téli időszakban is, a parton kevesebb, de azért voltak helyek, ahol söprögedtek, készülődtek a nyitásra. A felhozatal itt is vegyes, az elhanyagolt, és új, szép épületeken át minden megtalálható. Néhol előbukkan egy-egy családi ház, bontandó épület a magas házak között, így képet kaphatunk, milyen is lehetett a partszakasz, mielőtt az apartmanházak és a szállodák megépültek. Két éve elég komoly földrengés rázta meg Albániát, ennek a nyomai látszódnak jónéhány épületen. Sajnos elég sok kóbor kutya szaladgál az utcákon.
A kisodródott hordalék és szemét látványa kissé lehangoló, de a napsütés okozta örömet nem tudta elhalványítani. Csak 10 fok körül lehetett a hőmérséklet, de a séta közben annyira kimelegedtünk, hogy kénytelenek voltunk rövidujjúra vetkőzni.
Felettébb izgatott, hogy mi lehet az a sok gombolyagszerűség, ami a hordalékokkal együtt kikerült a partra. Utánajártam és kiderült, hogy tengeri szivacs.
Végig sétáltunk a parton, amíg lehetett, pontosan 4,2 km-t, a vissza utat pedig a sétányon tettük meg. Egész jó kis séta így reggelre. Az esti autókázással szemben a sétának megvolt az az előnye, hogy kinéztük, hogy hová érdemes majd pékségbe, élelmiszerboltba menni. E röpke látogatás alatt az a tapasztalatunk, hogy az élelmiszer boltokban nem nagyon van friss pékárú, hanem külön pékségben kaphatók csak.
A séta után szusszantunk egy kicsit, majd autóba pattanttunk és déli irányba indultunk felfedező útra. Erre már főleg üdülőövezetek vannak a part mentén, nem volt akkora nyüzsgés, mint Durresben. Vannak kimondottan ősfás részek, nyáron biztos értékelik a nyaralók az árnyékukat. Állítólag azért telepítettek ide sűrűn fákat, hogy a háborúban a tenger felől érkező tankokat feltartóztassák. Albánia szerte számos bunker található a háborús időkből, mi is láttunk egyet közvetlen a tengerparton.
Benne voltunk bőven a délutánban, mire megéheztünk és mivel erre sokkal kevesebb étterem volt nyitva, inkább visszamentünk Durresbe. Ajánlottak egy jó helyet közel a szállásunkhoz, de sajnos nem volt nyitva. Nem jártunk rosszul a pizzériával sem, ahová beültünk, finom olaszason megsütött tésztát ettünk. Autózásunk során már korábban kinéztem egy cukrászdát és az a nézetem, hogy ‘ahol sokan ülnek, rossz hely nem lehet’, megerősítést nyert. Tényleg finomak és nagyon frissek voltak a sütik.
Ekkor már sötét volt, tele is volt a pocakunk, nem maradt más hátra, mint kényelembe helyezni magunkat a szálláson.
