Ez volt az egyik nap, amit nagyon vártam, mert sokszor hallottam a Gyilkos-tóról és a Békás-szorosról. Ide csak öten mentünk, anyuék helyben maradtak az ismerősökkel találkozni. Közel két órás út vezet a tóig. A GPS rögtön a tó déli részéhez vitt, egy turista ösvény kiindulópontjához, melyen körbe lehet sétálni a tavat. A tó különlegessége, hogy vízéből fenyőcsonkok állnak ki, amelyek az egykori fenyőerdő maradványai. Egy darabig sétáltunk az ösvényen, de kezdett cseperegni az eső, így visszafutottunk a kocsihoz. Az egész napra ez volt a jellemző, esett kicsit, azután elállt az eső.
Továbbhaladtunk a főúton, szinte rögtön a Gyilkos-tó után kezdődik a Békás-szoros. Az első, ami rögtön szembetűnik, a Kis-Cohárd 1345 méter magasságával.kereszttel a csúcsán. Nem csalódtam a szorosban, imádom a kanyargós utakat, itt-ott az út fölé hajló sziklákkal, mellette csobogó patakkal.
Egyedül a bazárosok rontottak egy kicsit a látványon. Nem is értem, miért engedik be őket a szorosba, bőven elég lenne, ha az elején és a végén árusítanának. Kb. 2 km hosszan vezet az út a szorosban, szívesen élveztem volna még a táj szépségét háromszor ilyen hosszú szakaszon is. Úgy segítettünk ezen, hogy visszafordultunk és visszafelé is megcsodáltuk, márcsak azért is megéri, mert így más szögből láthattuk a hasadékvölgyet. Ismét megálltunk a Gyilkos-tónál is, de most már a kiépített részen.
Hazafelé találkoztunk anyuékkal egy kézműves csokoládé készítőnél és jól bevásároltunk mindenféle csokiból. A népszerű kávés, gyümölcsös csokikon kívül megkóstoltunk levendula, citromfű és menta ízű csokit is. A trióból a mentás kötött ki a bevásárló kosarunkban.
Ez a nap is tartalmasan telt és isteni vacsorával végződött az elmaradhatatlan áfonya pálinkával.
