Esőre ébredtünk, pedig a délelőtti program fürdőzés a Medve-tóban Szovátán. Egy ideig tanakodtunk, hogy megpróbálkozzunk-e a fürdéssel vagy hazafelé tegyünk erre kitérőt, végül úgy döntöttünk, elmegyünk, megnézzük, hogy mások fürdenek-e, lesz, ami lesz. 10 perc múlva, mire Szovátára értünk, már kezdett felszakadozni a felhőzet, a nap is kezdett kisütni. Először tettünk egy sétát, hogy megcsodálhassuk közelebbről is a favillákat, amiket a kocsiból láttunk, és meghatározza a város arculatát. A legnagyobb és legszebb egy minisztériumhoz tartozó üdülő.
Látszik, hogy Szováta régóta kedvelt üdülőhely, rengeteg kávézó, étterem várja a vendégeket. Mire befejeztük a sétát, páran bemerészkedtek a tóba, mi is úgy döntöttünk, hogy bátrak leszünk. A sós tó a világon a legnagyobb heliotermikus tó, ami azt jelenti, hogy “A heliotermikus jelenség miatt a tó vize 35 Celsius-fokra is felmelegszik. A nagy sűrűségű sós víz fölé a beömlő patakok néhány centiméteres, kisebb sűrűségű édesvíz-réteget hoznak létre, és ez az üvegházhatás miatt meggátolja a sós víz felszínre kerülését és lehűlését.” Nem vagyok egy magabiztos úszó, bizonytalanul közelítettem meg a vizet és amikor Márkó a 185 cm-ével eltűnt a mélységben, magabiztosan kihátráltam. A nap eléggé megviccelt minket, csak másodpercekre tűnt elő, törölközőbe csavarva vártam a többieket a parton. Kis pihenő után Balázs még visszament az apjával, ők ketten nagyon élvezték a vizet, mi a többiek vacogva vártuk őket. Ennek ellenére elég hamar eltelt a két óra, amit bent töltöttünk. 13 és 15 óra között senki sem tartózkodhat a vízben, mert „pihentetik” a tavat, azaz lehetőséget teremtenek arra, hogy az édesvíz újra kialakíthassa védőrétegét a sós víz fö-lött, és felmelegítse. Ebben a két órában nem engedélyezett a fürdés, a strand területét azonban nem kell elhagyniuk a vendégeknek.
A délután többnyire autózással telt, Csíkszeredán megálltunk egy gyors vásárlásra. Csíkszeredáig fenyves erdőn keresztül vezetett az út a Hargithán, utána pedig az Alpokra jellemző rendezettség jellemezte a tájat. Célállomásunk a Gyimesi völgy, egy gyönyörű 30 km-es völgy, mely három falunak ad otthont.
7 órára értünk Gyimesfelsőlokra, ahol 4 napot töltünk. Mondanom sem kell, itt is isteni vacsora várt minket. Ékes bizonyítéka, hogy még Márkó is megette a zöldséglevest.
