Székelyudvarhely szép város, a hosszúkás Főtér és közvetlen környéke alkotja a Belvárost. A tér egyik végében található egy kis szoborpark, mely a nemzet kiemelkedő személyiségeit örökíti meg. A tér másik végén bal oldalon álló patinás épület tekintélyt parancsoló homlokzatából egyértelmű, hogy a Városháza, de a Tamási Áron gimnázium és a római katolikus gimnázium is impozáns épületben kapott helyet.
A kellemes séta után anyuék meghívtak minket egy cukrászdába a téren, ahol megkóstoltuk a finom székely krémest. Következő szálláshelyünk Parajd, ami csak 37 km-re van Székelyudvarhelytől, könnyed nap elébe néztünk. Parajdig megálltunk Szejkefürdőn székelykapu gyűjteményt megnézni. Ahogy megpillantottam az egymás mögött sorakozó székelykapukat, rögtön a japán Torii kapuk jutottak eszembe, amit Kyotoban láttunk. A legrégebbi székelykapu 1835-ben készült.
A közelben van egy borvíz forrás, ahová a helyiek is járnak vízért, gondoltuk, megtöltjük a flakonjainkat. Háát, inkább borzalmas víznek lehetne nevezni, mert nemcsak kénes szagú és kissé buborékos is, de az íze is szörnyű. Állítólag meg lehet szokni. Mi inkább csak kézmosásra fogjuk használni azt a pár palackot, amit megtöltöttünk. Pár kilométerre lévő Farkaslakán Tamási Áron sírját néztük és nem sokkal később Korondon gyönyörködtünk a kézműves edényekben. Hamar Parajdra értünk, volt időnk bőven, amit a sóbányában tölthettünk. Anyuék nem jöttek velünk, mert tavaly is voltak. A belépő felnőtteknek 35, gyerekeknek 25 lej volt. Mikor megérkeztünk, sor állt a kasszánál, de mire leparkoltunk, összeszedtük magunkat, elfogyott a sor. Busz visz a bánya bejáratához, kb. 1 km-t tesz meg a barlangon belül, onnan egy hosszú lépcsősor vezet le a 120 méter mélyen fekvő sóbányába. Hatalmas terek vannak, játszótérrel, kalandparkkal, büfével. Rengeteg pad és hinta áll a vendégek rendelkezésére.
Még egy kis templom is van. 15 fok körüli a hőmérséklet a bányában, egy pulcsi vagy egy vékonyabb dzseki elég. Persze voltak, akik bírták rövidujjúban és rövidnadrágban is. Nekem azért egy kis ücsörgés után jól esett a mozgás, hogy ne fázzak. 2 órát tartózkodtunk a bányában, viszonylag kevesen maradtunk ennyi ideig lent.
A szálláson egyszerű, de nagyon finom vacsorát kaptunk. Ez az utazás sem a fogyókúráról szól…
