Hűvös, de napos reggelre ébredtünk, 12 fokot mutatott a hőmérő. A svédasztalos reggeli finom és bőséges volt, nem is vártunk ilyen színvonalú ellátást. Reggeli után a gyerekek szerették volna még élvezni a havat, csúszkáltak a hóban anyuék felügyelete mellett, mi meg átmentünk a hegy másik felére. Ez az oldal sem kevésbé szép, mint ahonnan jöttünk előző nap. Üde zöld növényzet, birkanyáj legel a meredek hegyoldalban. Mintha egy nyaklánc láncszemei gurultak volna szét, olyan látványt nyújtanak a mozgó világos bárányfoltok a zöld háttérben. Ahogy gurulunk lefelé a hegyoldalon, több helyen is kisebb vizesések bukkanak elő a sziklák közül. Egy-két merész vadkempingező éppen sátrat bont. Szívesen élveztük volna még ezt az idilli képet, de vissza kellett fordulnunk, hogy a többiekkel egyesülve továbbinduljunk Székelyudvarhelyre.
Eredetileg Nagyszeben felé vettük volna az irányt, de lebeszéltek egy biciklis program miatt, mert lezárások várhatók a környéken. Megálltunk Medgyesen kávézni és fagyizni és megtekintettük a centrumban az egyik legrégebbi középkori erődtemplomot. Gyönyörű az orgonája és érdekessége a falakat borító perzsa szőnyegek. Tetszett a padok megfordítható háttámlája, hogy ha a pap a szószékről prédikál, felé lehessen fordulni. Kiderült, hogy amikor Márkó ősszel járt Erdélyben az iskolával, ők is meglátogatták a templomot. Utunkat továbbfolytatva egy kis kitérőt tettünk Székelyderzs felé, ahol egy nagyon régi, különleges unitárius templomot látogattunk meg. 1990 óta már a Világörökség része. A templom egy harangtornyos erődítmény közepén áll.
A várfala alatt hatalmas nevekkel ellátott ládák sorakoztak. Vajon mire szolgálnak? Egy nagyon kedves helyi idegenvezető hölgy is csatlakozott hozzánk, hamarosan megkaptuk a választ. Belépve a templomba meglepő a kékre festett padok és fehér mennyezet látványa. A szemközti falon Szent László legendáját örökíti meg az 1400-as évekből való freskó.
Másik becses emlék a székely rovásírás, mely egy téglába vésve, a hajó egyik tartóoszlopán található.
Felettébb érdekes, hogy még él a hagyomány, miszerint a családok a terményeiket a templomot körülvevő erőd fala alatt lévő óriási ládákban tartják – és ezzel meg is kaptuk a választ a ládák célját illetően.
A szalonnákat, kolbászokat szögre akasztják. Ezek a szögek apáról fiúra öröklődnek és csak szájhagyomány útján tartják nyilván, hogy melyik szög melyik családé. A gyerekek felmásztak a harangtoronyba, kiraktak egy óriás puzzle-t, majd elköszöntünk, hogy folytathassuk tovább utunkat. Nem kellett ugyan messzire menni, kb. negyedórányira található Székelyudvarhelyen elfoglaltuk a szállást, majd egy közeli étteremben finomakat vacsoráztunk. A vacsora után sétáltunk egy kicsit a belvárosban, hisz olyan közel volt az étteremhez és a szálláshoz is, nem lehetett kihagyni.
