Reggelivel foglaltuk a szállásokat, hogy ne kaja vadászattal kelljen kezdeni minden napot, így kényelmesen lesétáltunk az étterembe, ahol bőséges reggelit kaptunk. Mielőtt elhagytuk volna Dévát, megnéztük a várat, melyet felvonóval lehet megközelíteni. A vár inkább már csak rom, a kilátás miatt érdemes felmenni. Megtekintése ingyenes, a felvonóért kellett fizetni felnőtteknek 20 lejt, gyerekeknek 10-et (1 lej 71 Ft).
Nem is töltöttünk több időt Déván, elindultunk a 2000 méter magasan fekvő Balea tó felé. Az út nagy részét autópályán tettük meg, akkor kezdett érdekes lenni az út, amikor elértük a hegy lábát. Mint ahogyan az lenni szokott, kacskaringós szerpentinen vezetett az út felfelé, amely izgalmas látványt nyújtott a széles völgyből lefelé tekintve.
Ahogy egyre feljebb értünk, egyre több helyen jelentek meg hó foltok. A csúcsra jutást némiképp nehezítette egy bringás verseny és az ebből adódó többlet forgalom. Persze nem annyira, hogy egy picit is elhalványítsa a nap úticélját és fénypontját, a Balea tavat.
A szállást a tó partján fekvő két panzió egyikébe foglaltuk, hogy minél tovább élvezhessük a gyönyörű tájat. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy a nyár közepén ilyen mennyiségű havat láthatnak (az utóbbi években már télen is ez a jellemző nálunk). Balázsnak, mint minden víz közeli kirándulás, ez is ruhacserével végződött 🙂 Márkó olyan magasra ment, amilyenre csak lehetett, nem törődve azzal, hogy szülei és nagyszülei frászt kapnak. A legnagyobb hótömeg – úgy kb. 2 méter magasan – az egyik parkolóban várta sorsát, hogy eltakarítsák. Igaz, hogy az autóktól elvette a teret, de a turistáknak nagy örömet okozott. Fanni és Márkó is annyi időt töltöttek a hóban, mint akik sose láttak ilyet 🙂
A panzió éttermében vacsoráztunk. A gyerekek nem meglepő módon bécsi szeletet, a felnőttek pedig finom csorba levest ettek. Na jó, meg én egy tiramisut. Érdekes, hogy még este fél10-kor is elég világos van kint (+1 óra az idő eltolódás Magyarországhoz képest)
