Anyuék évente kétszer biztos mennek Erdélybe, annyira szeretnek oda járni, és már én is tervezem egy ideje, hogy megnézzük a Gyilkos-tavat, Békás-szorost és a Fogarasi-havasokat, így örültem, amikor felajánlották, hogy menjünk együtt idén nyáron. Kb. 10 éve egyszer már jártunk a gyerekekkel Erdélyben, de ilyen messzire akkor nem jutottunk el. Könnyű dolgunk volt, gyakorlatilag a nagyszülők szervezték meg az utat, mi meg csak rábólintottunk.
Az első nap úticélja Déva volt, az első szállásunk helyszíne. Kb. 500 km, nem nagy táv, de nagyon korán kellett kelnünk fél5-kor – és így sem sikerült terv szerint indulni-, ezért nagyon fáradtak voltunk. Sűrűn megálltunk, hogy el ne aludjunk a kocsiban, lehetőleg a sofőr ne. Még Déva előtt fél órával is tartottunk egy kis pihenőt. Déva nem egy szép város, legalábbis amennyit láttunk belőle. Sok romos, elhanyagolt épület van és ahogy kerestük a szállást, a gyerekek megkönnyebbülve nyugtázták, hogy a panzió szép. Valóban teljesen rendben volt, két nagy kényelmes szobát kaptunk, bőven volt hely bőröndnek, az összes cuccnak. Az első dolgunk egy kis szunyókálás volt, nem sokat, egy órát aludtunk, de arra nagy szükség volt. Egész más volt utána a világ 🙂
Először arra gondoltunk, hogy megnézzük a várat, de miután a gyerekek meglátták a medencét, nem volt nagy kedvük kimozdulni. Könnyen belementünk mi is, inkább a pihenésnek szenteltük az első napot.
Egy rövid sétával a Kauflandba és egy kis borozgatással zártuk a napot (gyerekek telefon nyomkodással).
