Hűvös, borús időre ébredtünk. Az elmúlt napok után hihetetlen, hogy 13 fokot mutat a hőmérő. Gondoltuk, veszünk reggelire valót és utána továbbállunk. Nem is volt olyan egyszerű művelet, mint gondoltuk. Alig találtunk élelmiszer üzletet, vagy ha igen, az sem volt nyitva. Szállodák és éttermek váltogatják egymást kilométereken át. Ne egy modern csilli-villi tengerparti várost képzeljünk el. Egyszerű, régebbi épitésű szállodák sorakoznak a parton, az amerikai lakosok a célközönség, nem a külföldi turisták. Elég kihalt még a város, látszik, hogy kimondottan üdülő hely és még nem kezdődött el a szezon. Nagy nehezen sikerült valami harapnivalót beszereznünk. Friss pékáru nincs az üzletben, bezzeg kávégépekből és kávékból egy egész sor, nehogy egy percig is kávé nélkül maradjon szegény amerikai. Szerintem nem is vér folyik az ereikben, hanem kávé.
Csomagolás és kijelentkezés után elindultunk északnak. Déltájban tartottunk egy hosszabb pihenőt. Ebédeltünk, körülnéztünk néhány üzletben, nem siettünk sehová. Nem sok mindent vettünk, inkább harapnivalót az útra. Egyedül Fanni használta ki a költekezési lehetőséget. 🙂
Az egyik barát megbizásából vitamint kerestünk és igy jutottunk el Rehobothba, egy hangulatos kis városba. Bájos házak, szépen rendezett előkertek, széles fás utcák adták meg a város hangulatát. Milyen jó érzés látni, hogy itt foglalkoznak az emberek a környezetükkel, elvétve látni elhanyagolt telket. Kellemes látványt nyújtanak a gondozott előkertek, bokrokkal, virágokkal, a ház körül üdezöld, nyirt gyep. Szeretem, hogy itt nem szokás keritést épiteni, sokkal egységesebb, szebb az utca képe anélkül.
Ez jellemző a többi városra, farmra is, melyeket utunk során érintettünk.
Még mindig rácsodálkozunk a nagy terekre, távolságokra. Ami még feltűnt, hogy ezen a részen több a fehér bőrű ember, mint a fekete, nem úgy, mint Washingtonban pl.
Nem tudom, hogy a lazább napnak vagy az idő múlásának köszönhetően, de ma már volt egy kis csetepaté a kocsiban a gyerekek között. Ne akarjátok tudni, hogy mi hangzott el köztük 🙂
Este 8-kor érkeztünk meg Atlantic City-be, mai szálláshelyünkre. Ez a város már New Jersey államban van. Messziről látszott a magas épületekről, hogy ez egy modernebb, nagyvárosiasabb hely, mint Ocean City. Valóban, teljesen más a hangulata. Kb. Ugyanannyiba került a szállás mindkét helyen (8o-9o USD), ezért egy hasonló kategóriájú szállodát vártunk és amikor egy szép, 25 emeletes épülethez közeledtünk, gyerekek mondták, hogy áááá, biztos nem ez az, apa nem foglal ilyen helyre szállást 🙂 Láss csodát, mégiscsak az volt a mi hotelünk 🙂 Hatalmas lobby, földszinten kaszinóval, bárral, igaz, most még nem működik. Alig van vendég ebben a hatalmas épületben. 1O. emeleten vagyunk, oldalról néz a szobánk az óceánra. Nagy szoba két duplaággyal és hatalmas fürdővel, de itt sincs pótágy. Egyedül Ocean City-ben a Quality Inn szállodában volt egy plusz kanapéágy. Miután felcuccoltunk, kipakoltunk, gyerekek elmentek felfedezni a szálloda többi zugát is. Jól sikerült, találtak játékgépeket és kikönyörögtek néhány dollárt, hogy játszhassanak 🙂
