Ma reggel már nem keltünk korán, én ébredtem leghamarabb 10-kor. Reggeli után összeszedelőcködtünk és átautóztunk a félsziget nyúlvány másik felére Sartiba. Mindez kb. 4o percet vett igénybe. Sartiban szélesebb a homokos tengerpart és közvedvelt uticélja a magyaroknak. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint a magyarul kiírt menü, és pl. az ‘orvos’ felirat. Valóban sok magyarral találkoztunk itt, mig Nikitiben csak egy családot hallottam magyarul beszélni.
Letáborozásunk után bevetettük magunkat a vizbe, ami az enyhe szélnek köszönhetően izgalmas hullámokat produkált a gyerekek legnagyobb örömére. Tegnap kicsit szemrehányóan jegyezték meg, hogy nincsenek hullámok. Ma megkapták. Ebédeltünk – gyrost, mi mást – és körülnéztünk a kis üzletekben. Fanni vett egy úszódeszkát a zsebpénzéből a hullámok nyújtotta élménytől vezérelve és bölcsen lemondott a dizájnról is: nem az első üzletben vette meg 11 euróért a kiszemeltet, hanem egy másikban 6-ért egy kevésbé csajosat, viszont igy maradt még némi költenivalója. Márkó egy hálót vásárolt, mert halat szeretne fogni, Balázs pedig a tegnap beígért és ma teljesített fagyi árát kérte el. 🙂 Ő egyelőre gyűjtöget. Nekem is sikerült pótolni az eltörött görög hűtőmágnesemet.:)
A vásárlás után ismét bevetettük magunkat a habokba, de ezúttal még nagyobb hullámokkal szembesültünk. A gyerekek ezt is élvezték, én már kevésbé. A kijutás sem volt könnyű a vizből, csak úgy taszigált, alig birtam megállni a lábamon, egyszer jól oda is vágott a parthoz. Félelmetes megtapasztalni a természet erejét.
Én elég hamar elfáradtam a hullámlovaglásban, a fiúk (mind) elég sokáig birták. Hazafelé még megnéztünk egy-két partot, hogy érdemes-e valamelyik nap visszamenni. Bár szépek voltak, de kisebbek és sziklásak, ezért leszavaztuk.
Nikitiben a család többi tagja újra megmártozott, majd egy alapos zuhany után ismét besétáltunk a központba, az ‘éjszakába”. Nagyon büszke voltam magamra, hogy én nem vacsoráztam, de sajnos találtunk egy cukrászdát, ahol nem tudtam önfegyelmet tanusítani 🙂 Jó sokat sétáltunk, nem kellett könyörögni a gyerekeknek, hogy menjenek ágyba, mikor hazaértünk. Nem igazán lehet 11 előtt ágyba kerülni, ellenben nagyon könnyű megszokni ezt a napi ritmust.
