O8.23
Vártam ezt a napot, mert a mai kirándulós úticélunk egyik állomása különleges látnivalóval kecsegtetett. Előtte azonban útba ejtettünk egy másik természeti szépséget.
Az észak-nyugati irányban található Király ösvénye kb. 1 órás utat jelentett. A nyaraló övezetet elhagyva megismerhettük a spanyol vidéket is. Először még narancs ültetvényeket láttunk, majd dombos, félig sziklás, félig fás tájon haladtunk, majd kezdett izgalmassá válni, magas hegyek, kanyargós utak.Tudtuk, hogy közel járunk. Erre felé alig találkoztunk autóval. Egyszer csak megpillantottuk a via ferrata útvonalát a meredek szikla oldalán, majd az összekötő hidat. Részletesen itt lehet olvasni róla, nem töltöm vele a helyet: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Caminito_del_Rey Szervezett via ferrata utakra lehet befizetni, mi ezt nem akartuk, csak a helyszínt megnézni. Ha lenne csónakos szervezés, azt szívesen kipróbálnám, átsiklani a vékony hasadékon.
Visszafelé elkanyarodtunk a táblánál egy másik irányba, ami szintén a Király ösvényét jelölte, annak reményében, hogy másik oldalról még jobban látszik a meredek, magas sziklafal, de egy tóhoz és gáthoz jutottunk fel. Pontosabban Guadalteba folyó a neve, csak olyan széles, és nagy, hogy tónak gondoltuk. 3 hasonlóan széles ága van, mi az alsó mellett haladtunk el.
Tovább autóztunk Setenilbe, a „lógó” sziklákat megnézni. Kezdtem kicsit aggódni, mert ahogy közeledtünk, a Király ösvényénél lévő nagy hegyek eltűntek és nem is tűntek fel újabbak, én pedig azt képzeltem, hogy ez egy hegyi falu. Az igazság ellenben az, hogy a falu egy völgyben helyezkedik el. Idáig nem forgalmas úton jöttünk, a faluba beérve egyértelművé vált, hogy jó helyen járunk a sok turista láttán. A parkolás némi kihívást jelentett, mert keskeny, kanyargós utcái vannak a falunak, de egy kör után kiderült, hogy a falu végén lévő iskola előtti parkolóba terelik a turistákat. 1 euro volt a parkolás egész napra, teljesen baráti.
Itt már kellemetlenül magasra szökött a higany szála, a hőmérséklet 37 fok körül mozgott. Messzebbnek tűnt a melegben a falu magja a parkolótól, mint amennyire valójában volt. Kellemes meglepetésként ért, hogy a látványos sziklák, amelyek a házak tetején ülnek, nem csak egy pár méteres szakasz – ahogy én számítottam rá- , hanem az ó falu teljesen beépült a völgybe, a szélén szinte rátapadva a sziklafalra.
A középső utcák is nagyon hangulatosak, keskenyek, néhol meredek és kanyargós. Komoly kihívást jelent itt a vezetés, amit nem könnyitenek meg az utcán sétáló turisták. Amúgy nagyon kicsik a lakások. Sikerült benézni két lépcsőházba, le is fotóztam a nagyon szépen csempével kirakott lépcsőt, bejáratot. Andalúziában is elterjedt a csempe, mint Portugáliában. Stílusosan az utcanév táblák is csempéből vannak kirakva és úgy általában, sok mindent azzal burkolnak. Pl. A lakáshoz tartozó erkély belső fala.
Körbejártuk az ó falut, a 3 éhenkórász gyereknek vettünk harapnivalót, majd visszasétáltunk a kocsihoz. Alig vártuk, hogy bekapcsolhassuk a klimát. Meleg volt, de mindenképpen megérte elmenni, hangulatos, különleges látványt nyújtott a sziklafalba épült falu.
Még több kép itt
Innen Marbella volt az uticél, ahol találkoztunk Zsolt régi barátjával. Amikor látta a Facebookon, hogy jövünk Malagába, ráirt Zsoltra, hogy itt lakik nem messze, találkozzunk. Utoljára 1o éve látogattuk meg Kolozsváron, amikor Erdélyben jártunk.
Köztes célnak beállítottuk Ronda-t, ami a nevével ellentétben – nyilván mindenki elsüti ezt a poént – egyáltalán nem ronda kisváros. Mivel még nem sikerült lehülnünk Setenil után (kb. 2o percnyire van Ronda) nem szálltunk ki, csak autós városnézést tartottunk.
Marbella felé nagyon szép út vezet, magas hegyek között (relativ magas, 1o56 m) visz az út. Egyre zöldebb a táj. Eddig is változatos volt, Malaga után láttunk narancs ültetvényeket, később már csak oliva-t, egyre szárazabb, sziklásabb lett a természet Setenil felé, majd újra fás délre.
Marabellában 5 óra körül találkoztunk Tibivel egy pizzériában. Kellemesen elbeszélgettünk és finomakat ettünk, közben kifaggattuk a tudnivalókról. (Itt él 2o éve). Gyerekeknek az tetszett a legjobban, hogy mesélte, hogy a parton árusító négerek mozgó kamerák, a rendőrségnek jelentenek, ha van valami esemény.
Tibi Argentinába is betette a lábát, rögtön meg is igértük, hogy legközelebb ott találkozunk vele (remélhetőleg nem 1o év múlva… 🙂 )
Vacsora után kisétáltunk a partra és meglepetésünkre itt sima, fehér homokos part fogadott, pedig csak fél órányira voltunk Benalmadenatol. Készültünk strand felszereléssel, ezért nem volt kérdés, hogy az esti fürdőzést itt ejtjük meg. Most én is bementem a vizbe, bár elsőre hidegnek tűnt, de a többiek annyira élvezték a hullámokat, hogy én sem akartam kimaradni a buliból.
Sötétben értünk haza.
