O8.22.
Nem keltünk korán, de nem is lett volna értelme, mert itt később kezdődik az élet és a mai napot arra szántuk, hogy itt helyben körülnézzünk, sétáljunk, fürödjünk.
Első dolgunk bevásárlás volt, amit egy nagy Mercadona nevű üzletlánc egyik boltjában tettünk meg. Mire hazaértünk, megreggeliztünk, bőven elmúlt 12 óra.
Lementünk a partra, ami kényelmes séta távolságra, két utcányira található. Rengetegen voltak a parton, a vizben kb. tized annyian. 28 fok lehetett a levegő, kellemesen meleg, de nem sütótt a nap, nem izzadtam, igy én nem éreztem késztetést, hogy bemenjek a vizbe. Valószinűleg mások is igy voltak vele. Persze a gyerekek már várták, hogy menjünk le a partra és fürödhessenek. A part nagyon kicsi kavics és homok keveréke, nem olyan szép selymes fehér homok,mint Görögországban, de teljesen jó.
Kicsit később a házhoz tartozó medencében folytattuk a fürdést. Ide én is bemerészkedtem, mert melegebb volt, mint a tenger. Még úszómester is felügyeli a gyerekeket a medence partján.
Este felè autóba ültünk és déli irányba, de nem a parton, hanem feljebb a dimbes-dombos rész felé indultunk el. Megláttunk egy cirádás vártornyot (Colomares castle), majd efelé vettük az irányt. Belépés után derült ki, hogy ez egy újkori vár, amelyet egy férfi két kőművessel 7 éven át épitett megvalósitva álmát, melyben bemutatja Amerika felfedezésének történetét, ezzel tisztelegve Kolombusz Kristóf előtt. Természetesen innen is csodálatos panoráma nyilik a tengerre.
A várkastély után az autópályán Malagába mentünk a Gibralfaro várhoz. Jó, hogy ezen az úton mentünk visszafelé, mert igy a nagyvárosi Malagát is láthattuk. Leparkoltunk a vár aljában, majd jó sokat meredeken caplattunk felfelé a hegytetőre. A legjobb az volt az egészben, hogy pont be lehetett látni az alattunk elterülő bika arénába. Műsor is volt, mert szólt a fanfár, a nézők tapsoltak, de mivel a porondon nem láttuk semmit, tovább folytattuk utunkat felfelé. A jutalom a gyönyönyörű panoráma volt azoknak, akik kitartottak a csúcsig. Fanni egy jégkásával is megtoldotta magának a jutalmát. A vár (úgy láttuk csak romok) már zárva volt. Visszafelé ismét megálltunk az aréna felett, ahol szép kis tömeg gyűlt össze. Vártunk, vártunk, de csak nem történt semmi a porond számunkra látható részén. Pedig valami zajlott a ringben a nézők tapsából itélve. (Tudnak valamit ezek a szervezők! Hihetetlen, hogy csak az egyik felén zajlottak az események!) Egy idő után elszállt a reményünk, hogy potyalesőként részesei lehetünk egy bikaviadalnak, ezért odébb álltunk.
Vacsorára krumplis tortilla-t ettünk. Nálunk a tortilla-ról mindenkinek a tortilla lap jut eszébe, ami hússal és salátával van töltve. A krumplis tortilla tojásos-krumplis (esetleg hagymás) omlett.
Vacsora után,hogy lejárjuk az ennivalót, kisétáltunk megnézni a spanyol éjszakát kettecskén, gyerekek nélkül. Állitólag nincs csúcson a turizmus, pedig tele voltak az éttermek, utcák, számunkra bőven elegendő ember mennyiséggel. Elsétáltunk a kikötőig és vissza. Tipikus tengerparti utcakép: Szuvenir boltok, néger árusok, babakocsis családok, tengeri herkenytűs éttermek.
Elég sok ember hord maszkot. Az utcán nem kötelező, de zárt térben (pl. üzletekben) igen.
Majdnem éjfél volt, mire visszaértünk, gyerekek meglepő módon aludtak.
Sokkal könnyebb átszokni a későn kelünk-későn fekszünk napi rendre, mint a koraira. Valószinuleg a biológia óránk is igy működik, kár, hogy csak a mediterrán országok fedezték fel 🙂
