Morgósan indult a reggel, mert későn keltünk és a reggeliző hely, amit a szállásadó ajánlott is gyalog 2o percre volt, de legalább a Nesty is aludt ma. A szokásoshoz képest a buszmegálló keresésével is sokat szerencsétlenkedtünk, több helyi lakos sem tudott segiteni. Végül a metrónál kértünk segitséget és kaptunk. Kiderült, hogy ha az első megérzésünkre hallgatunk és el is megyünk odáig, elsőre megtaláltuk volna a megállót. Fél órával később megérkeztünk a Kinkaku-ji templomhoz. Sajnos csak kivülről lehetett megtekinteni, de igy is páratlan élményt nyújtott a körülötte levő tóval és kerttel. A háromszintes pavilon fából készült, arany diszitéssel. Érdekes a nyersfa és az arany párositása. Leirhatnám az ismertetőből, hogy melyik shogun birtokolta és mikor a templomot, de szerintem senkinek nem mondana semmit. Egyébként is ennek a beszámolónak a célja, érzések, élmények, benyomások és szubjektiv vélemény irása.
Ma különösön meleg volt és ez az egyik nagy turistalátványosság, rengetegen voltak.
A templom területén belül „beültünk” egy teaházba, ahol kis kocka édességet és mellé zöld teát szolgáltak fel a gésák. Ez nyilván a turistáknak szól, de jó érzés volt belepillantani a japánok szertartásaiba.
A késői indulásból eredő idő szoritása miatt prioritási sorrendet állitottunk fel és a bambusz erdőhöz siettünk. Ma nem voltunk a toppon tájékozódásban és sokat gyalogoltunk feleslegesen. (A bambusz erdő az érdekességek menüpont alatt található „helyek, melyekről nehéz elhinni,hogy léteznek” c. Videoban is szerepel.) Az állomástól még jó 2o percnyi sétára volt szükség, de riksaszerű kocsival is lehetett volna menni, amelyeket fiatal, meglepően jóképű és jótestű 🙂 fiúk húztak. A lábukon lábtyűszerű cipőt hordtak. Pontosabban a nagylábuj volt külön a többitől.
Végre elértük a bambuszerdő szélét. Jókora vaskos és sok méteres bambuszrudak emelkedtek a magasba, egyre sűrűbben, szinte eltakarva a napot. Csodálattal nézzük az ember alkotta különleges épitményeket és még nagyobb élvezettel a természet által alkotott formákat, képződményeket.
Nem volt a listánkon, de közvetlen a bambuszerdő mellett megláttunk egy templomot és egy hozzá tartozó szép kertet és spontán felvettük a listára (Tenryuji templom). Mint kiderült, egész nagy területen fekszik és több épület is tartozik a templomhoz és az UNESCO Világörökség része. Külön bejáraton lehetett megtekinteni az épületeket és mivel mi a kert felől fizettünk be, nem kellett a teljes belépő árát kifizetni, csak kiegésziteni a másikat. Az épületek nagy része egyszerű, meditációs szoba, szinte nincs is berendezés.
Időben mentünk, mert mire végignéztük az épületeket és a kertet is körbesétáltuk, zártak be. Amúgy elég korán zár minden, fél5-5 körül, ritkán 6-kor. Úgy értem a látványosságok, az üzelek sokáig nyitva vannak. Viszonylag korán sötétedik is, 7 óra körül. A nyitvatartás miatt hagytuk utoljára a Fushimi Inari-taisha Shrine-ot, mert bármikor látogatható. Reméltem, hogy még sötétedés előtt odaérünk, bár kivilágitva is gyönyörű a szentély, de sokkal több látnivaló is van a szentélyen kivül. A reggeli Kinkakuji templom is nagyon szép volt és a tokiói Senjo-ji is, de eddig ez viszi a pálmát. Holnap reggel korán kelünk és visszamegyünk, nem távozhatunk anélkül, hogy alaposan és világosban meg ne néznénk.
A nap végeztével utunkat egyenesen a tegnapi étterem felé vettük. Nesty ezúttal magabiztosan nyomkodta a sorszám kérő masinát és mivel rengetegen vártak asztalra, mi azt az opciót választottuk, hogy időre, egy óra múlva visszamegyünk, mert a szállás 1o percnyire van. Jó döntés volt, visszamentünk 21.45-re és rögtön kaptunk asztalt. Ma is nagyon élveztük a rendelést és a fogyasztást is.
Rengeteget mentünk ma, a lépésszámláló szerint 14 km-et, de ha nem is pontos teljesen, 1o-et biztos.
