Délelőtt a modern felhőkarcolóknál kezdtük a napot. Delovoj Centr megállónál szálltunk le. Nagyon szép és modern metróállomás. Látszik, hogy ez a negyed most van fejlődőben, kiépülőben. Kb. egy tucat épület van kész, de már nőnek ki mellettük a földből az újabb felhőkarcolók. A leglátványosabb egy csavart alakú épület, amit magunk között DNS-nek neveztünk el, mert arra emlékeztet 🙂 Úgy látszik az oroszok továbbra is rekoderek szeretnének lenni: Európa első öt legmagasabb épületéből négy itt található. Ezeket mind az elmúlt 5 évben fejezték be.
A felhőkarcolók között van egy bevásárló központ, itt ért minket az ebéd, mert ma viszonylag későn indultunk el otthonról. Napok óta szeretnék pirogot enni, eddig még nem jött össze, de bÍzom benne, hogy nem úgy kell elutaznom, hogy nem sikerült. A plázában a nálunk szokásos gyors kajákat lehet kapni: gyros, pizza, hamburger, kÍnai. A gyerekek ragaszkodtak ahhoz, hogy kipróbálják az orosz Mekit, mi inkább orosz “pizzát” ettünk. Hosszúkás alakú és nem paradicsomos alapú, de hasonló tésztából készült ételt ettünk. Frissen csinálták, finom volt.
Ebéd után elmetróztunk az Öreg Arbat nevű városrészbe, sétáltunk és megvettük az első vásárfiát. Márkó vett az egyik osztálytársának egy trikolor színű usankát, én meg hűtőmágnest. Már kezdtem hiányolni ezeket a tipikus orosz tárgyakat, mint pl. baba, szamovár, sapka, de itt már megjelentek a turistáknak szóló ajándék boltok. Be volt tervezve az Izmailovsky piac, ezért afelé vettük az irányt, hogy inkább ott költsük a pénzünk.
Hihetetlen mennyiségű matrjoska babát árulnak egy-egy standon. Van választék sapkából is. Némi alkudozás után a kofával Fanni és Balázs is boldog gazdája lett egy-egy usankának. Hazafelé Fanni fel is tette a fejére és közölte, hogy most már biztos nem néz ki turistának. Mondtam neki, hogy igazán csak most néz ki annak, mert az oroszok ebben az időben még nem hordanak ilyen meleg sapkát.
HÍresek a metró állomások szépségükről. Persze nem mindegyik, de elég sok olyan megálló van, amelyik úgy néz ki, mint egy bálterem Sztálinnak köszönhetően. Azt szerette volna, ha a népnek ezek a “palotái”. Hétfőre terveztünk metrózást ilyen célból, de most is haladtunk át top listás állomásokon, ezeket meg is örökÍtettük. Részletesebben majd a metrós túra után írok az állomásokról, de megerősíthetem, némelyik állomást tátott szájjal néztük.
A mai nap történeti látnivalók szempontjából nem bővelkedett, de a lábunkat ma is lejártuk, sajog minden este.
